Nap utca, baptista ifjúsági istentisztelet
2005. december 5. | Mórják, a Titokzatos HívőMi tagadás, az elmúlt hetekben igen sok akadály állt az utamban, voltak pillanatok, amikor úgy éreztem nem lesz erőm folytatni a rovatot. De végül is (némelyeknek talán bánatára, másoknak remélem örömére) nem teszek így. Időnként komoly fejmosásokat kaptam előző írásaimban kifejtett véleményem miatt, ezek olykor fájtak, de igyekeztem őket úgy kezelni, hogy épüljek belőlük. Sajnos némelyből már nem lehetett… Így, kissé megtörve érkeztem el a Nap utcai baptista ifjúsági istentiszteletre.
A kapuban azonban kellemes fogadtatás ért. Egy hívogató táblán kívül ugyan senki sem köszöntött, de a tábla ott kint a hidegben „állta a sarat” és kedvesen mosolygott vissza rám: „Gyere be!” Mindez szép ékes, tetszetős betűkkel. Kellemes élményt nyújtott maga az egész istentisztelet is, főleg a prédikáció. Olyat hallottam, amiből épülni tudok, amiből meríthetek.
Milyen jellegű összejövetelt látogattál?
Kedd, délután hat órai ifjúsági istentisztelet.
Mennyire volt megtelve az épület?
Sokan voltak, úgy százan. Mind fiatalok: főleg egyetemista korosztály, de voltak szép számmal középiskolások is.
Köszöntött bárki is személyesen?
Néhány ismerős arc.
Az ülőhely kényelmes volt?
Fapad, kis párnával, nekem megfelelt. A prédikáció alatt szerintem szöges ágyra is ráfektethettek volna, az is kényelmes lett volna…
Hogyan írnád le a szolgálatok előtti légkört?
Sajnos a (szokásos) kb. 15 perces késés miatt csak a dicsőítésre érkeztem meg.
Milyen hangszereken játszottak?
Dob, gitárok.
Milyen stílusú volt a dicsőítés?
Felállva énekeltünk.
Volt bármi is, ami zavart?
Nem. Hibámból ugyan ismét nem tanultam, nem tömtem degeszre magam, hogy az előadás alatt tespedjek és a sok evéstől bealudjak, úgyhogy korgott a gyomrom, de ezt már csak akkor vettem észre, mikor már javában haza felé baktattam…
Pontosan mennyi ideig tartott a prédikáció?
Annyira belefeledkeztem, hogy nem figyeltem mennyi ideig tartott. De olyan egy órásra saccolnám.
Egy tízes skálán hányast adnál a prédikátornak?
Meláth Attila nagyon jó prédikátornak tűnik. Csak ámultam és bámultam a prédikáció alatt. Noé történetéből olvasott fel egy szakaszt, de sok minden másról is beszélt, Krisztusi szeretetétől kezdve, saját lelkipásztori elhívatásán át egészen Fekete Pákóig! Megkockáztatom a szinte maximális pontszámot: 9/10.
Dióhéjban miről szólt a prédikáció?
Ezt lehetetlen elmondani dióhéjban… A gyors váltásról volt szó. Váltás, megtérés Isten felé, Isten parancsainak követése lelki csecsemőként (alapvető erkölcsi problémák – ne lopj, Isten nevét hiába ne vedd stb.), illetve lelki ifjúként, majd lelki atyaként (ami már arra épül, hogy bűnt követsz el, ha tehetnél jót, és mégse teszel).
Mikor érezted úgy, hogy a mennyben vagy?
A prédikáció remek volt!
És mikor érezted úgy, hogy, a.. hogy is mondjam… szóval a „másik” helyen vagy?
Nem éreztem így.
Mi történt az istentisztelet után?
A jelenlevő ismerősökkel elbeszélgettem, majd sajnos sietve haza kellett menjek egyéb elfoglaltságaim miatt.
Mi lenne, ha ez lenne a te gyülekezeted (10-es skálán, ahol a 10 = nagyszerű, 1 = csalódás)?
Örömmel járnék. Sajnos csak kéthetente szokott lenni és most télen lesz egy kis szünet… De ez is megérdemli a kilencest.
Kiváltotta belőled az alkalom azt az érzés, hogy örülsz amiért keresztény vagy?
Igen.
Mi az, amire emlékezni fogsz még egy darabig?
Az egész prédikáció és összejövetel nagyon emlékezetes marad.
Mórják