Vájtfül Archívum

Az Édaín (édin) együttes 1999-ben alakult, s azóta is változatlan felállásban működik. Az általuk feldolgozott énekek egy régi, titokzatos ír-kelta világba ringatják a zenekedvelőket. Ez az amerikanizálódás előtti hangzás és a legtöbbször ír-gael nyelvű szövegek keverednek zenéjükben virtuóz betétekkel és érdekes hangulatú dalokkal. Egy interjú erejéig megszólaltattuk a csapatot. Klikk a részletekért!

- Kezdjük az elején: hogyan kerültetek kapcsolatba az ír-kelta zenével, és hogyan jött az ötlet egy ilyen együttes megalapítására?

- Zoli: Mindannyian szívesen hallgattuk ezt a zenét, és a nagy összetalálkozás előtt más-más formációkban játszottuk is. Ildikó előző együttesének megszűnésével adódott a lehetőség, hogy amikor hívták fellépésre, néhány dalban én kísértem, egyébként ő a sógornőm is . Aztán Ildikó Katát hallotta valahol fuvolázni, és megkereste, hogy lenne-e kedve velünk zenélni. Kata teljesen látatlanban igent mondott, amin utólag maga is meglepődött. Már csak egy dobos hiányzott, így Ildikó elment a Sherlock Holmes Pubba, ahol akkoriban session zenélés folyt vasárnap esténként. Ott ismerkedett meg Jánossal, és ő is szívesen beszállt az együttesbe. Azóta együtt zenélünk.

- Ildikó: Mindez 1998-ban történt. Addigra írül is elkezdtem tanulni, mert az ír nyelvű dalok különlegesen tetszenek. A nyelvtanulás kisebb megszakításokkal most is tart.

- Mennyire volt nehéz megtalálni a csapathoz a megfelelő zenészeket? Történtek tagcserék az elmúlt években, vagy változatlan felállásban játszotok?

- János: Az együtt-zenélés sok türelmet, megértést kíván. Mindannyian annyira mások vagyunk, másképp látjuk a világot, más szavakat használunk, amiket a többiek nem mindig értenek úgy, ahogy mi szeretnénk, és ebből persze akadnak kisebb nézeteltérések, de szeretünk együtt zenélni, és az évek során közeli barátságba is kerültünk, így lassan hét éve változatlan felállásban játszunk… Már nagyon jól ismerjük egymás gyengéit és erényeit, hol bosszankodunk, hol meg jót mulatunk ezeken, és biztosan titokban sokat tanulunk is belőlük: Ildikó rendkívül érzékeny, de „angyali” hangú büszkeségünk; Kata kérlelhetetlen „hajcsár”, zseniális zenei igazgató, áldott jó lélek; Zoli jámbor tehetség, jó humorú, higgadt és feledékeny barát…

- Kata: …János pedig az együttes alapja: kordában tartja szélsőségeinket, tudja, mikor mit illik, és mikor mi hatásos – igazi marketinges; mindenben számíthatunk rá.

- Ha már itt tartunk, essünk túl egy gyors bemutatkozáson. Kikből áll a csapat?

D. Kiss Ildikó : ének – matek-fizika szakos középiskolai tanár vagyok. Férjemmel és három gyermekemmel Solymáron élek.

Ásmány Kata : fuvola, furulyák, vokál – zenész a szakmám, 6 éves korom óta ezt tanulom, és kézművesként dolgozom, szintén három gyermekem van, Mohán, Székesfehérvár mellett élünk.

Dobó Zoltán: gitár, vokál – pályázati pénzügyi referens vagyok a drog-rehabilitációban dolgozó Megálló csoportnál, és Csepelen négy gyermeket nevelek.

Gueth János: bodhran (ír dob), vokál – vegyész, külker. üzemgazdász a szakmám, azEGIS-nél dolgozom, Mátyásföldön élek, 2 gyermekem van.

- Édaín – ha jól tudom – egy ír mitológiai személy neve. Hogyan került sor erre a névválasztásra?

- Ildikó: A névválasztásnál több szempontunk volt. Lehetőleg legyen ír szó, de olyan ami könnyen kiejthető bárki számára, és a kiejtés ne nagyon térjen el az írástól, valamint elég rövid legyen. Amellett valahogy utaljon az általunk játszott zenére. Ez utóbbiról csak néhány szót ejtek, a honlapunkon részletesen olvasható Édaín története. Röviden annyit, hogy Édaín, mint a királyi felségjog istennője sok évszázadon át jelképezte Írországot, másrészt igen muzikális volt. A puszta zenéjével képes volt életben tartani kedvesét.

- Eddig három lemezetek is megjelent. Mit lehet ezekről tudni? Követnek valamilyen koncepciót, vagy vegyesen tartalmaznak mindenféle dalokat?

- Ildikó: Első lemezünk (2001-2002) attól különleges, hogy kizárólag eredeti ír-gael nyelvű dalokat tartalmaz.. Az ír nyelv sajnos minden próbálkozás ellenére eltűnőben van, Írországban már csak 30-40 ezren beszélik, ők is jobbára külön támogatásért, egyébként pedig választható nyelv az iskolákban. Így valóban különleges dolog, hogy a mi dalaink nagyobb része ír nyelvű.
2002-ben az „Ózon Fesztivál” Béke-koncertjén több műfajú együttessel közös koncert-felvételünk készült.
Második saját lemezünk (2003) egy karácsonyi összeállítás ír és angol nyelven. Nehéz volt olyan dalokat találni, amelyek egyszerre ősi, kelta szövegűek, de azért keresztények is, és közben több olyan angol nyelvű dalt is tudtunk, vagy megtanultunk, amiket nagyon szerettünk illetve megszerettünk.

- Kata: A napokban megjelent új, harmadik album érdekessége, hogy azokból a tradicionális dalokból válogattunk és dolgoztunk fel egy albumnyit, amelyeknek szövegét James Joyce műveiben megemlíti, és el-eljátszadozik velük szójátékaiban. Apropója, hogy a XX. Joyce-szimpózium rendezési jogát Magyarország kapta meg, így jövőre itt osztják meg egymással legújabb felfedezéseiket a világ Joyce-kutatói. Ezen a lemezen is egyaránt vannak ír és angol nyelvű dalok, és Joyce-ra való tekintettel a borító könyv alakban rejtegeti a CD-t…

- Milyen visszajelzéseket szoktatok kapni? Hogyan látjátok, van ma Magyarországon igény az ilyen zenére?

- Ildikó: Érdekes tapasztalatunk, hogy bár általában tetszik a zenénk mindenkinek, a koncertjeinken nincsenek túl sokan. A lemezeinket viszont szívesen megveszik az emberek és otthon gyakran hallgatják. Többek szerint rétegzenét játszunk, és ezért nincs olyan nagy hallgatóságunk. Bár azt gondolom, hogy sokat számítana, ha jobban ismernének bennünket.

- János: Az én problémám az, hogy nem sok kritikát kapunk. Látjuk, hogy aki eljön, annak tetszik, és velünk együtt örül, de nem jönnek annyian, mint ahányan újra és újra megveszik a lemezeinket, nyílván azért, mert tetszik nekik.

- Zoli: Szerintem van igény az ilyen zenére, csak ezek az emberek nem annyira aktívak és „mobil”-ak, mint a pop-, rock-koncertek látogatói. Így aztán a tömegmédia segítsége nélkül nehéz hozzájuk eljuttatni ezt a fajta zenét.

- Kata: Én úgy látom, hogy szükség van igényes kultúrára, szórakozásra, csak éppen nehéz ezt évekig komolyan csinálni, mert ugye minden előadóművész álma a nagy közönség, és ez nekünk ritkán adatik meg. Igaz, hogy ezért cserébe sok meghitt, kedves és barátságos koncert jut nekünk, és ez egyáltalán nem rossz. Érdekességképpen elmondanám, hogy a „rajongótáborunk” egy jelentős része templomokból, vagy egyházi rendezvényekről ismer bennünket.

- A Vájtfül egy keresztény szellemiségű magazin, elkerülhetetlen így a kérdés: számotokra mit jelent a hit?

- Ildikó: Az életem alapja a Krisztusba vetett hit. Számomra az élet teljességét jelenti és a szabadságot. Az egyetlen igazán fontos dolog az ember életében. Minden más ebből következik. Sokszor érzem, hogy minden problémám megoldódna, ha képes lennék úgy szeretni, mint Krisztus. Felőle nézve minden egyszerű, csak én bonyolítom el a dolgokat.

- János: Biztonságérzetet, erkölcsi tartást, erőt és lelkiismeret-furdalást is, mert sajnos a hitem nem elég erős – de ennek oka főként a múltban rejlik (ebben meghatározó volt a lelkészek negatív példamutatása és a politikai környezet.) Fiam hittanoktatásától (kb. 10 éve) kezdve vagyok „vasárnapi templomos”.

- Zoli: Nekem a hit ad erőt a kilátástalan helyzetekben való továbblépésre. Sajnos ezekből egyre több van.

- Kata: A hit számomra szeretetet és örömet jelent. Hiszem, hogy én nem választhatok: kötelességem a nekem adott üzenetet elmuzsikálni, mert én ezt tudom. Nem is vagyok képes szavakkal elmondani, de derűs, vidám, kedves és szeretetteli a zene, ami bennem szól, és egyre többször sikerül is ezt valódi, általunk játszott zenévé kifejezni, én sem tudom, hogyan…

- Milyen terveitek vannak a közeli vagy akár a távoli jövőre vonatkozóan?

- Zoli: Világhír. ;-)))

- János: De legalábbis minél több koncert, minél több ember. Van mit fejlődni, dolgozni is, jövőre pedig a Joyce-konferencia kapcsán vár ránk elég feladat. Szeretnénk, ha a következő évben a lemez is, mi is eljuthatnánk külföldre, elsősorban persze Írországba. Jó volna végre ott is játszani egy fesztiválon, egy kocsmában…

- Kata: (…az ottani kocsmákba ugyanis nem inni járnak az emberek, hanem együtt lenni, zenélni, beszélgetni, és ezért magukkal viszik a gyerekeiket és a hangszereiket is…)

- Ha valaki szeretné felvenni veletek a kapcsolatot, akár meghívás, akár lemezvásárlás, vagy bármilyen más célból, hogyan tudja ezt megtenni?

- Kata: A honlapunkat ajánljuk elsősorban, ott minden megtalálható rólunk: információk, elérhetőségek, cikkek, képek, lemezeink és nem utolsósorban koncertjeink, ahova persze mindenkit szeretettel várunk, különösképpen a mostani lemezbemutató-körút állomásaira. www.edain.hu

Rencsényi Áron