Vájtfül Archívum

Keresztény zenei és hitéleti írások

Infó

A Vájtfül Magazinban 2001 és 2006 között megjelent cikkek archívuma. Keresztény zene, interjúk, beszámolók, hitéleti írások, érdekességek, és ki tudja mi még?

Comeback Kid az A38-on

2005. november 22. | Beszámolók
Levitra For Sale Evecare No Prescription Buy Lanoxin No Prescription Buy Online Revia Buy Retin-a Online Femcare For Sale Actos No Prescription Buy Gasex No Prescription Buy Online Zantac Buy Serophene Online Styplon For Sale Lipitor No Prescription Buy Cialis Soft No Prescription Buy Online Cialis Soft Tabs Buy Imdur Online Elimite For Sale Cardizem No Prescription Buy Topamax No Prescription Buy Online Levitra Buy Lopid Online Zyban For Sale Trandate No Prescription Buy Viagra Soft Tabs No Prescription Buy Online Desyrel Buy Lariam Online

Budapest, A38, 2005. november 14.

Immár másodszor, ismét hazánkba érkezett, a kanadai keresztényekből álló Comeback Kid. Ezúttal az A38-ban léptek fel, 5 másik hc bandával együtt, így összesen 6 együttes nyomta/zúzta a talpalávalót teltház előtt. 20 percnyi csúszás után a Silence Delaye kezdett előzenekarként, majd őket a brazil Sayowa követte, akik egy indián törzsi dobbal, némi folkos jelleggel fűszerezték a döngölésüket, zárószámként pedig egy régi Sepultura számot nyomtak el.

Harmadikként - a nevük alapján - inkább focicsapatra emlékeztető Fc Five érkezett, zúzós, ugrálós zenéjükkel, amivel több nyugati bandával is felvehetnék a versenyt, lévén, hogy Japán zenészek. Őket követte a többiekétől gyökeresen eltérő világnézetet valló Comeback Kid, ami nálam az est csúcspontja volt, hisz miattuk mentem el a rendezvényre. Ők aztán még tovább izzították az amúgy is forró hangulatot, fergeteges előadásukkal.

Az eddig megjelent albumaikról válogattak, köztük a kedvencemet is a Die tonight -ot is elnyomták. Erre a bulira már az új bőgőssel érkeztek. Ő egy kissé visszafogottabban mozgott a színpadon, mint a többiek, akik aztán beleadtak apait-anyait, intenzív ugrálással kísérve zenéjüket. Volt is nyomulás, színpadmászás-ugrálás rendesen. Látszott, hogy még a világiak közül is sok rajongót szereztek, mert több Comeback Kid pólós arccal találkoztam és még többen együtt énekeltek Scottal.

Hab volt a tortán, hogy alkalmam nyílt személyesen találkozni a Andrew Neufeld gitárossal és Kyle Profeta (milyen szép neve van) dobossal és válthattam velük pár szót, már amennyire a kezdetleges, primitív-kőkorszaki szintű, szánalmas angol nyelvtudásomtól tellett. A fiúk valóban kedvesek, barátságosak és mentesek voltak minden sztárallűrtől, így hitelessé téve a hitüket.

A Bane-t és az anno a megtérésem előtt a kedvenceim közé tartozó Pro Paint megnézésére már nem maradt időm, mert el kellett érnem az utolsó vonatot hazafelé. Ennek ellenére a buli kellemes, pozitív hatást gyakorolt rám és ez volt az első alkalom, hogy keresztény kemény zenét játszó együttest láthattam élőben.

Ja, még elmondták azt is, hogy jövő nyáron ismét el szeretnének jönni hozzánk, úgyhogy én is azt mondom, hogy Comeback Kid, vagyis gyer(t)e(k) vissza srácok!

Ian