Budapesti Autonóm Gyülekezet
2005. november 20. | Mórják, a Titokzatos HívőMiután látogatást tettem a Hit Gyülekezetében, eg yértelmű volt a következő „célpont”. Kíváncsi voltam ugyanis, hogy miben tűnik másnak a Hit Gyülekezetéből kivált Autonóm Gyülekezet ( Bp. XI. kerület, Fehérvári u. 47.). Egy szombati napon, szitáló esőben, esti sötétségben érkeztem az FMH-hoz, ahol ötórai összejöveteleiket tartják.
Az előcsarnokban kellemes hangulat fogadott, de az üdvözlés sajnos elmaradt, így egyedül bóklászva kerestem meg az istentisztelet helyszínét. A színpadon már a zenekar tagjai készülődtek laza, ráérős légkörben. Ez a lazaság volt jellemző a közönség soraira is. Ám amikor a zene elkezdődött a lazaság egyszerűen spontaneitássá alakult, úgy másfél órán át az egész terem felállva, tapsolva dicsőítette Istent.
Milyen jellegű összejövetelt látogattál?
Szombat esti, öt órai istentiszteletet.
Mennyire volt megtelve az épület?
Sokan voltak, de azért (különösen eleinte) akadtak üres ülőhelyek is.
Köszöntött bárki is személyesen?
Érkezéskor nem, de odabent, a mellettem ülő két hölgy kedvesen köszöntött, mosolyogva bemutatkoztunk egymásnak.
Az ülőhely kényelmes volt?
Kényelmes, puha színházi székben ültem.
Hogyan írnád le a szolgálatok előtti légkört?
Szimpatikus látvány volt. Az előcsarnokban beszélgető embercsoportokat, mosolygós, barátságos arcokat láttam. Az előadóteremben ülők jókedvűen várták az istentisztelet kezdetét, sokan egymással beszélgettek, amolyan szervezőknek tűnő személyek siettek ide-oda a színpad előtt. Közben a gitáros hangszerét hangolgatva játszogatott kellemes jazzes akkordokat.
Pontosan hogyan kezdődött a szolgálat?
Őszintén szólva nem emlékszem rá. Annyira magával ragadott a kellemes hangszerpróbálgatás, hogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy már javában zajlik a dicsőítés.
Milyen hangszereken játszottak?
Dob, szintetizátor, gitár, szaxofon, trombita – így hirtelen elsőre ezek jutottak eszembe.
Milyen stílusú volt a dicsőítés?
Éneklős; mintha egy templomnyi önfeledten tapsoló és hadonászó fekete amerikai között lettem volna.
Volt bármi is, ami zavart?
Egy dolog volt, ami zavart. Mögöttem valahol ült valaki, aki állandóan „áment” és „hallejuját” kiáltozott. Kétségkívül nem gúnyolódásból mondta, de időnként annak hatott… A figyelmem is sokszor elvonta ez a közbekiáltozás…
Pontosan mennyi ideig tartott a prédikáció?
Hm… Először volt egy rövidebb prédikáció. Ez olyan 15 perces lehetett. Később azonban, a dicsőítés után kiderült, hogy ez a rövid beszéd (egy bizonyos Emil nevű úr szájából) nem is prédikáció volt, hanem amolyan meditatív ráhangolódás Isten igéjére. Az igazi prédikáció a dicsőítés után kezdődött (amikor már azt hittem, hogy az összejövetel vége felé tartunk). Ez elég hosszú lehetett. Be kell valljam nem tudtam kivárni a végét.
Egy tízes skálán hányast adnál a prédikátornak?
Ha mindkét igehirdetést osztályoznom kellene, akkor Emilnek olyan 8-as osztályzatot adnék. Egy hosszú zsoltárt olvasott fel, azt mondta, jobb ha Isten szava a hosszú s ő maga inkább kevesebbet beszél. Az igazi prédikációt Görbicz Tamás mondta a dicsőítés után. Ez fárasztó volt, rengeteg információt tartalmazott, amit nem tudtam feldolgozni. Úgy éreztem mintha egy bonyolult közgazdasági előadáson lettem volna. Szépen, gördülékenyen beszélt, mégis valahogy monoton volt. Egy tízes skálán csak ötöst adnék neki.
Dióhéjban miről szólt a prédikáció?
A sok apró részlet között elveszett számomra a lényeg. Különféle halál-típusokról, különböző test-típusokról volt szó. A mellettem ülő hölgyek szorgalmasan jegyzeteltek, de nekem folyton az jutott eszembe, hogy Jézus tanítása az evangéliumokban azért ennél sokkal egyszerűbb és világosabb.
Mikor érezted úgy, hogy a mennyben vagy?
A dicsőítés és a gitárszólók gyönyörűek voltak.
És mikor érezted úgy, hogy, a.. hogy is mondjam… szóval a „másik” helyen vagy?
Görbicz Tamás prédikációja nagyon lefárasztott, hiába próbáltam figyelni, többször is kénytelen voltam lehunyni a szemem, hogy pihentessem egy kicsit. Végül aztán fölkeltem és távoztam.
Mi történt az alkalom után?
Elmentem, nem tudom.
Mi lenne, ha ez lenne a te gyülekezeted (10-es skálán, ahol a 10 = nagyszerű, 1 = csalódás)?
Mindent összegezve kellemes volt a légkör, olyan dolgokat hallottam, amik gondolatokat ébresztettek fel bennem. Egyedül a nagyprédikáció nem tetszett… Lehet, hogy ebből a szempontból rossz napot fogtam ki. De mivel szubjektív véleményezés a feladatom, azt az alkalmat kell értékelnem amelyen jelen voltam. Olyan 7-est adnék neki a tízből.
Kiváltotta belőled az alkalom azt az érzés, hogy te örülsz, hogy keresztény vagy?
Igen.
Mi az, amire emlékezni fogsz még egy darabig?
Gyafi gitározása és az egész zenekar az énekesekkel együtt maradandó emléknek tűnik.
Mórják