Vájtfül Archívum

Itt van az ősz, itt van újra… Az ismét lendületbe jött oktatási és munkanapok forgatagában még hallhatók itt-ott a nyári élménybeszámolók, de sok helyütt már csak elkeseredve emlékeznek vissza a melegnapokra, a pihenésre. Nem elég, hogy a nyár gazdag élményeit már csak mint múltat emlegethetjük, eseményit képekről csodálhatjuk, még az évszakok változása is az elmúlásra emlékeztet.

A távozó költöző madarak mellet az egész nyáron hősként futó Nap is bágyadtabb sugarakat szór ránk. Az aratás után megmunkált földeken és a lehulló falevelek közt egyre fogyatkozó táplálék után kutató madarak látványa pedig csak fokozza az elmúlás érzését.

De az elmúlásnak sajnos lelki oldalon is vannak jelei. A nyári táborokban, a PinCode napon kapott isteni erő, szellemi feltöltődés a fák leveleihez hasonló módon hullnak le rólunk. Sajnos. Pedig ennek nem kellene így lenni. De milyen jó, hogy a Mecsek oldalában van egy gyülekezet, aki ezt nagyon jól tudja. Nemcsak tudja, de tesz is azért, hogy emlékeztessen minket fiatalokat arra, hogy a természeti javakkal ellentétben a szellemi kincseknek nem kell, hogy a lendületvesztés legyen a „sorsuk”. Talán ezek a sorok is megfogalmazódtak a pécsi szervezőkben, amikor kiválasztották a már hagyományos módon november közepi időpontban (nov. 11-13.) megrendezett ifjúsági hétvége vezérgondolatát.

Lendületben az „ország”. A meghívóban is idézőjelesen feltüntetett országból sejthettük, hogy nem kicsiny hazánkra gondolnak. Az, hogy evvel a ténnyel tisztában voltunk, ezt a meghívott debreceni lelkipásztor, Lakatos Péter is nagyon jól tudta. Hívő fiataloknak, akiknek egy része a gyüliben nőtt fel, és el vannak halmozva keresztyén rendezvényekkel, szinte már kötelező is tudni: Isten Igéje nincs bilincsbe verve, az Ő országa megy előre! Talán ezért érezte fontosnak a meghívott szolgáló testvér, hogy üzenetében a hangsúlyt, a velünk együtt!! előre haladó mennyei királyságra helyezze. Velünk együtt pedig csak úgy tud előre haladni az ország, ha bennünk Isten tüze ég!

A péntek esti gondolatok nyilvánvalóvá tették, hogy nem a lelkesedés, hanem csakis az Isten tüze az ami megtud változtatni minket és másokat Isten országának. De ehhez kell, hogy megengedjük Istennek, hogy Mózeshez és Illéshez hasonlóan minket is mint szolgáit a tűz lángjává tudjon tenni (Zsid 1,7).

A tűzzel való továbblépés gyakorlati oldalát ismerhettük meg a szombati napon. A tömlő és a bor jézusi példázatán (Luk 5,37-39) keresztül egy szellemi generációváltásról hallhattunk, amely Éli és Sámuel életének tökéletes példája. Megérthettük, hogy mennyire fontos annak a „szellemi csücsülésnek” az elhagyása amelyet Éli képviselt. Egy erősen korlátozott szellemi látással, amely csak a külsőségekre helyezi a hangsúlyt, egy olyan egygenerációs gyülekezet alapjait lehet csak lerakni, amely a jövő nemzedékére csak káros örökséget hagy. Szükséges, hogy szünet nélküli, állandó kapcsolatunk legyen az Úrral. Ez csak úgy lehet, ha nem engedjük Isten mécsesét kialudni. Nem élhetünk Éli generációjához hasonló bizonytalanságban. Isten ítéletét komolyan kell vennünk és cselekedni kell még akkor is, ha az számunkra érzékeny területeken utasít metszésre. Az Éli generáció hibáinak elhagyása fontos, mert csak így lehet Sámuelhez hasonló gyümölcstermő szolgálatunk. Ugyanakkor tudnunk kell, mielőtt helytelen ítélgetésekbe kezdenénk, hogy Sámuel generációja nem létezik Éli generációja nélkül. Jézusnak is számított a régi tömlő is! Nem nélkülük, hanem bennük is változást elindítva kell előre mennünk Isten útján. Nem szabad megfeledkeznünk Annákról sem, a meghallgatott imádságokról.

A szombat délelőtti tanításban megérthettük, hogy készségesen, türelemmel és az Igében való növekedéssel lehetünk olyan Sámuelek, akiknek az életében a „filiszteusok” nem tudják megakadályozni Isten áldásainak kibontakozását. Sőt! Nemcsak a magunk életében, de családunk, környezetünk és népünk életére is hatással van az a kenet, erő, amely az új generációt jellemzi. A szombat este folyamán még inkább megérthettük, hogy az új generáció tagjai mennyire fontos, hogy szellemi emberré váljanak. Lakatos Péter a Szent Szellem által arról beszélt, hogy csak szellemi emberként lehetünk benne a királyság lendületében. Szükséges, hogy engedelmesek legyünk, és ne veszítsük el annak lehetőségét, hogy az Úr mindörökre megerősítse bennünk királyságát.

Jó volt ezeket a gondolatokat olyan pásztor szájából hallani, akiben hiteles módon erősödik Isten királysága és egész lényéből árad az a lendület, amely Isten királyságának lendülete.

Vasárnap a helyi gyülekezettel együtt hallgathattuk Isten üzenetét a Pártfogó leleplező, megítélő munkájáról bűn, igazság és ítélet tekintetében.

Az elhangzott tanítások, bizonyságok kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy a Szent Lélek segítségével valóban megértsük, hogy Isten országa lendületben van, és ebből nem szabad kimaradnunk!

Úgy gondolom, ha valaki nyitott szemmel és szívvel járt ezen a hétvégén, megtapasztalhatta, hogy ezt a lendületet tolmácsolta szinte minden körülötte. A ChickenFly koncert, a helyi dicsőítő csoport magas szintű szellemi szolgálata, a szervező pécsi gyülekezet áldozatkészsége, „számör filingje”, a szállásadók és a konyhai dolgozók szolgálata mind-mind erről a lendületről beszélt. És ami talán az egyik legfontosabb?! Az utóbbi években nem megszokott módon, megtelt padsorok, azokban különböző felekezetekből érkezett Isten érintése iránt vágyakozó fiatalok, szintén hű bizonyítékai annak, hogy tényleg lendületben az „ország”.

Kedves Fiatalok! Ne hagyjuk, hogy a közelgő „tél”, a megfagyott gyülekezetek, a hétköznapok csalódásai visszavegyenek a lendületünkből. Hiszem, hogy ez a lendülettel teli ifjúsági hétvége alkalmas volt arra, hogy az ott elhangzottakat megragadva, befogadva szellemi emberként olyan sámueli generációvá növekedjünk fel, amely képes lendületbe hozni kicsiny országunkat. Ámen!

K.E.