Budapest, Hit Gyülekezete
2005. november 5. | Mórják, a Titokzatos HívőA Golgotáról szóló írás megjelenése után nagy számban érkeztek hozzászólások, olvasói vélemények. Volt aki elítélte a „Titokzatos hívő” rovatot, de a többség érdeklődve fogadta. Mások nem nyilvánítottak véleményt, csupán tippeket adtak, hogy milyen keresztény egyházat vagy összejövetelt látogassak meg a jövőben „titokzatos hívő”-ként. Sokan ajánlották a Hit Gyülekezetét (Hit Park, Budapest, X. kerület (Kőbánya), Gyömrői út 63-65.). Mivel az utóbbi időben engem is jobban kezdett érdekelni ez a felekezet, kapva kaptam az alkalmon és meglátogattam a Vidám Vasárnap tévéműsorból már ismert keresztény közösséget.
A fogadtatás nem volt túl szívélyes. Az ajtóban még az is megfordult a fejemben, hogy visszafordulok. Kézfogás helyett ugyanis ki kellett üríteni zsebeimet, az összes cuccomat egy biztonsági embernek kellett átadni, aki átvizsgált mindent, majd egy fémdetektoros ajtón kellett átmenni (olyanon, ami a reptereken is szokott lenni). Nem volt nálam pisztoly, ezért szabadon mehettem tovább. Az üdvözlés, kézfogás elmaradt, ismeretlen arc voltam, az jött le, hogy gyanús egyénként kezelnek.
Az előcsarnokba lépve úgy éreztem magam mintha tényleg épp Párizsba készülnék utazni, a sok bolt, elárusító viszont a Westendet vagy a Duna Plázát juttatta eszembe. Magában az istentiszteleti csarnokban már énekeltek. Ez a hatalmas csarnok a rengeteg vidám hívővel egy belevaló keresztény konferenciára emlékeztetett. Először azonban nyüzsgő emberek tömegén verekedtem keresztül magam, hogy a mellékhelységet is megvizsgáljam közelebbről (hisz minden magára adó reptéren, bevásárlóközpontban van WC). Ott figyelmeztetett egy hang a hangszóróból, hogy mindjárt kezdődik az istentisztelet, úgyhogy foglaljuk el a helyünket.
A tökéletes szervezettséget illusztrálja, hogy „ültető” ember segítségével találtam üres ülőhelyet, ahol „kényelembe” helyeztem magamat. Kíváncsian figyeltem az első pillanatokat. Amikor aztán ezek a pillanatok több mint egyórás dicsőítésbe nyúltak, valahogy monotonná kezdett válni minden… No, de maradjon valami a kérdésekre is:
Milyen jellegű összejövetelt látogattál?
A vasárnapi istentiszteletet.
Mennyire volt megtelve az épület?
Teljesen, több ezer keresztény hívő egy helyen!
Köszöntött bárki is személyesen?
A szószékről felhívták a jelenlevők figyelmét egymás üdvözlésére. Ezenkívül társam egy ismerősébe botlott, más nem volt.
Az ülőhely kényelmes volt?
Első pillantásra kényelmesnek tűnt, meg pár percig az is maradt, de elég szűkösen voltunk, így időnként kissé kényelmetlen testhelyzeteket kellett felvennem…
Hogyan írnád le a szolgálatok előtti légkört?
Igazi keresztény konferenciára emlékeztető légkör volt, kellemesen éreztem magam, magávalragadó volt. De azért ott lebegett a levegőben egy kicsit a bevásárlóközpontok langyos melege és a repterek nyüzsgése, fejetlen kavalkádja.
Pontosan hogyan kezdődött a szolgálat?
Kicsit késve érkeztem, így nem tudom pontosan hogy kezdődött.
Milyen hangszereken játszottak?
Nem igazán figyeltem meg, de volt minden, ami szem-fülnek ingere: gitár, dob, hegedű, hárfa stb…
Milyen stílusú volt a dicsőítés?
Tapsolós, ugrálós, transzba esős.
Volt bármi is, ami zavart?
Tulajdonképpen elég sok dolog zavart. Egyrészt kényelmetlen volt a helyem, másrészt nem figyelhettem három dimenzióban a prédikátort, mert hiába voltam ott, mégis egy hatalmas kivetítőt kellett bámulnom. Hiába hunyorítottam, Németh Sándor olyan távol volt tőlem, hogy alakja számomra a három centiméteres magasságot sem haladta meg. Ezenkívül úgy tűnt, hogy a prédikációt csak az első sorokban ülők figyelik komoly odaadással. Ha rosszmájú lennék azt mondanám: persze, mert a kamera elsősorban őket vette közelről, és hogy nézett volna ki, ugye, ha nem figyelnek? A többiek nagy része pedig úgy elvolt… Nem igazán figyeltek, de nem is zavarták az összejövetelt.
Pontosan mennyi ideig tartott a prédikáció?
A prédikáció első 30-40 percében voltam csak jelen, utána elmentem, többek között azért, mert kicsit egyhangúnak találtam és nem igazán tudtam figyelni, másrészt aznap nem volt meg a bőséges reggelim és miután a bevezető dicsőítéssel együtt már órák óta a csarnokban voltam, a gyomrom kissé nehezen kezdte viselni a koplalást.
Egy tízes skálán hányast adnál a prédikátornak?
Hm… Németh Sándor beszédéből annyi maradt meg, hogy a szavak elejét megnyomta, kicsit agresszív színt adva ezzel a mondanivalójának. Amúgy eléggé egyhangú módon adta elő a tanítását, figyelmem gyakran elkalandozott. A monotonitás mellett valahogy úgy éreztem, hogy nem igazán ragadja meg a lényegét a dolgoknak, jó szálon indul, de annak ellenére, hogy a tékozló fiú példabeszédét olvasta fel, folyton az Ószövetséghez tér vissza, így kicsit mellébeszél. Lehet, hogy távozásom után kikerekedett a prédikáció, de amíg ott voltam kuszának tűnt. Öt pontot adnék rá a tízből.
Dióhéjban miről szólt a prédikáció?
Elvileg a Tékozló fiú esetéről kellett volna hallanom, ehelyett amíg ott voltam hallottam Mózesről is, de - ha ironikusan akarok fogalmazni - a tékozló fiú esetét a felolvasáson kívül nem igazán érintette a prédikátor. Pedig számomra ez a példabeszéd az Újszövetség egyik kulcsfontosságú epizódja, Isten fő üzenetét tartalmazza, a megbocsátást. Ehhez szerintem nem igazán kéne keverni ószövetségi példákat. Lehet, hogy tévedek, hisz nem vagyok prédikátor, csupán keresztény módon igyekszem gondolkodni.
Mikor érezted úgy, hogy a mennyben vagy?
Nem éreztem így.
És mikor érezted úgy, hogy, a.. hogy is mondjam… szóval a „másik” helyen vagy?
Igazából így se éreztem magam, csak így elsőre sok minden egy kicsit furcsának, olykor ijesztőnek tűnt. Valahogy nem jött be nekem itt az újdonság „varázsa.” Döbbenten figyeltem, ahogyan a dicsőítés alatt sokan ugrálva táncolnak, egyesek körbe-körbe forognak és végül fáradtan a földre hullanak, majd egy szürke lepedővel terítik le őket. A mögöttem álló és nyelveken beszélő ember is zavart egy kicsit.
Mi történt az istentisztelet után?
Előbb elmentem, így nem tudom.
Mi lenne, ha ez lenne a te gyülekezeted (10-es skálán, ahol a 10 = nagyszerű, 1 = csalódás)?
Őszintén szólva ha ez lenne a gyülekezetem, nem járnék be tíz órára, mert az első másfél óra csak éneklés. A prédikációra talán elmennék, de a több órás vesézgetése a pár szóban könnyen elmondható dolgoknak nem igazán az esetem. De lehet a legeslegvégére elmennék, valószínűleg jókat lehetne beszélgetni ismerősökkel… Tízből talán öt.
Kiváltotta belőled az alkalom azt az érzés, hogy örülsz, hogy keresztény vagy?
Nem.
Mi az, amire emlékezni fogsz még egy darabig?
Az, hogy a tékozló fiúról kellett volna szóljon a prédikáció.
Mórják