Vájtfül Archívum

Az igeszóló a virágvasárnapi alkalomnak megfelelően Jézus jeruzsálemi bevonulásáról beszélt. Többek között beszélt arról a szamárról is, amely Jézust Jeruzsálembe vitte. Hangsúlyozta, az Úrnak ma is alázatos „szamarakra”, vagyis odaadó szolgákra van szüksége ahhoz, hogy az evangélium eredményesen hirdettessék.

Megtérésem után Kassán éltem családostul, mivel munkahelyem is oda kötött. Ahogy lelkileg növekedtem, igyekeztem tudásomnak megfelelően bekapcsolódni a gyülekezeti munkába, segíteni a teherhordozásban.

Közben feleségemmel együtt imádkoztunk vezetésért, mert éreztük, az Úrnak terve van velünk. Nem akartunk semmit erőltetni, ezért nem közöltük másokkal szándékunkat. Feleségemmel megbeszéltük, ha valóban az Úr hív valahova szolgálatba, mi nem fogjuk szándékát akadályozni.

Időközben megtudtuk, hogy a Naszvadon szolgáló testvér nyugállományba készül, de mi még akkor sem akartuk befolyásolni az eseményeket, hanem az Úrra vártunk. Virágvasárnap meglátogattuk a gyülekezetet, és részt vettünk az ünnepi istentiszteleten. Az igeszóló az alkalomnak megfelelően Jézus jeruzsálemi bevonulásáról beszélt. Többek között beszélt arról a szamárról is, amely Jézust Jeruzsálembe vitte. Hangsúlyozta, az Úrnak ma is alázatos „szamarakra”, vagyis odaadó szolgákra van szüksége ahhoz, hogy az evangélium eredményesen hirdettessék.

Már akkor kezdett bennem bizonyossá válni, az Úr ebbe a gyülekezetbe hív szolgálatra. Később egy testvér a központi vezetőségből nekem szegezte a kérdést, vállalnám-e a szolgálatot Naszvadon? A válaszom ugyanaz volt, amit már feleségemmel megbeszéltünk: „Ha az Úr hív valahova szolgálatba, mi nem fogjuk szándékát akadályozni!”. Közben a mozgalom központi bizottsága is egyhangúan támogatta beiktatásomat, és ami nagyon fontos, a gyülekezet is egyhangúan elfogadott.

A gyakorlatban azonban ez nem volt ilyen egyszerű, és még számtalan akadályt kellett leküzdenünk. Az egyik probléma a lakáskérdés volt. Volt ugyan Naszvadon kilátásban egy régi parasztház, de abban gyakorlatilag semmi komfort nem volt. Kissé elbizonytalanodtunk a feleségemmel, de nem sokáig. Döntöttünk, mindentől függetlenül vállaljuk a szolgálatot! Nemsokára megtörtént az első csoda. Üzenetet kaptunk (akkor még Kassán éltünk), hogy egy testvérnő felajánlotta nekünk összkomfortos lakását.

A másik csoda szintén Kassán ért bennünket. Akkori világi munkahelyemmel együtt lakás is járt, de azért tízéves kötelezettséget kellett aláírnom, amiből alig múlt még el négy év. Viszont, amint eltávozási szándékomat megemlítettem munkahelyemen, legnagyobb meglepetésemre, minden gond nélkül elengedtek. Akkor ismét eszembe jutott a virágvasárnapi prédikáció: „Oldozzátok el a szamarat, mert az Úrnak szüksége van rá!”. Ismét megbizonyosodtunk, hogy az Úr akaratában járunk.

Azóta ebben a gyülekezetben szolgálunk, és Isten megáldotta munkánkat. Az Úr négy gyermeket ajándékozott nekünk, akik valamennyien szolgálatban vannak. Egyedül az Övé a dicsőség ezért.

Tóth József