Sziget 2005
2005. augusztus 21. | BeszámolókMit keres egy hívő a Szigeten? Sőt, miért jelenik meg beszámoló egy keresztény szellemiségű magazinban a Szigetről? Bizonyára sokan felteszik magukban ezeket a kérdéseket e cikket látva. Jól is teszik, kérdezzenek nyugodtan, de kérem olvassák is végig a beszámolót, majd pedig – ha lehet előítéletek nélkül – hozzák meg saját maguk a kérdéseikre a válaszokat.
Tudom sokan eleve helytelennek látják, ha egy hívő világi szórakozást választ, pláne negatív kép él sokakban a Szigetet illetően. Nem szeretnék a beszámolómmal senkit megbotránkoztatni, vagy rábeszélni, hogy akarata ellenére látogasson ki a fesztiválra. Hogy szép kegyes kifejezéssel éljek: ne tegye senki, ha nincs benne békessége, vagy nincs rá szabadsága. De! Ha szívesen meghallgatna néhány könnyű- vagy komolyzenei koncertet, ellátogatna színházi előadásokra, vagy végignézne egy érdekes művészfilmet, akkor nyugodtan jöjjön. Ha szeretne különböző emberekkel megismerkedni, jókat beszélgetni régi és új cimborákkal, érdekes előadásokat hallgatni, vagy csak részt venni különböző sport- vagy ügyességi játékokban, akkor is jöhet bátran. Azoknak is érdemes kilátogatni, akik szeretnének megismerni különböző civil, ifjúsági, vallási vagy más hasonló szervezetet vagy csoportot.
Nem tagadom ugyanakkor, hogy vannak a Szigeten olyan helyszínek és programok, melyek tényleg nem ajánlatosak egy hivőnek. Igen, ez is a Sziget része. De ki kényszerít bárkit is, hogy oda menjen amivel nem ért egyet, vagy nem érdekli? A Sziget hasonlítható egy mozgalmasabb budapesti hétvégéhez, ahol szintén számos program található. Van például képzőművészeti kiállítás, máshol pedig Manson koncert. Mindenki maga választhatja meg, hogy melyikre szeretne ellátogatni. Így van ez a Szigeten is.
1. nap: augusztus 10., szerda
No, de nézzük is a konkrétumokat! Mivel tölti az idejét egy magát kereszténynek állító egyén a Szigeten?! Elsőként az Effeta nevű zenekar fellépését néztem meg a Talentum színpadon. Hoppá, Effeta? Talán ismerős a név a Vájtfült olvasók számára. Igen, bizony mi is írtunk már róluk többször. Az Effeta ugyanis nem titkoltan keresztény tagokból áll, mint ahogy a velük készült egy korábbi interjúnkból ki is derül. A korai kezdésnek „köszönhetően” nem sokan látták őket, így kevesen tudták megállapítani, hogy egész jó volt a produkciójuk.
Látszott, hogy szeretik amit csinálnak, élvezettel mozognak a színpadon, és maga a zene se volt rossz. Igaz, hazudnék ha azt mondanám, hogy túlságosan magával ragadott volna a muzsika, de ezt betudom a saját zenei ízlésemnek. Azt viszont nem igazán értem, hogy a Sziget hivatalos honlapján, – miután egyenként megdicsérték a zenészeket – miért hordják le a csapatot gyengének és jellegtelennek titulálva. Láttam már sok-sok koncertet, jókat és kevésbe színvonalasakat egyaránt, úgyhogy nyugodt szívvel tudom cáfolni, hogy az Effeta ízetlen és semmilyen lett volna.
A következő órák a Sziget forgatagában való bolyongással, ismerősökkel való találkozással, beszélgetésekkel teltek, majd a Világzenei színpad közelében telepedtünk le időközben megérkezett újságírónő kollégámmal. Itt épp a Ladánybene 27 tartott Bob Marley-emlékkoncertet, amiből csak az utolsó néhány számot sikerült elcsípnünk. Kezdett viszont a színpadra készülődni Cheikha Rimitti, akit már csak azért is érdemes volt megnézni, mert egy 81 éves énekesnőről volt szó. Rimitti nyugodtan nevezhető minden idők legnagyobb rai-énekesnőjének, ami nem más mint egy algériai népi zenei irányvonal. A hölgy – bár első ránézésre egy jósdában ülő boszorkányra emlékeztetett –, idős kora ellenére is energikusan adta elő dalait, amit a közönség ütemes tapssal honorált.
Ezután a Talentum színpad felé indultunk, de a kinézett koncertnek csak a végére értünk oda, mivel – mint ahogy az lenni szokott a Szigeten – rengeteg helyen megálltunk útközben. Végül egy hatalmas kört téve előbb a Nagyszínpadon Sean Paultól hallgattunk meg pár dalt, majd visszatérve a Világzenei színpadra a szenegáli Youssou N’Dour fellépésébe is belekukkantottunk. Bár késő este kezdődik csak igazán az élet a Szigeten, mi mégis hamarosan elindultunk hazafelé, hogy kellő energiánk maradjon a hét többi napjára is.