Élménybeszámoló a Ladik fesztiválról
2005. augusztus 16. | BeszámolókImmár 10. alkalommal futott ki Apostag kikötőjéből az időközben gőzhajóvá vált Ladik a Szeretet-tengerére, hogy lágyan elringasson mindenkit a langyos hullámok víg habjain. Szerencsére részesei lehettünk ennek az örömteli utazásnak!
Hála Istennek, gomba-módra szaporodnak kis hazánkban a különféle keresztény könnyűzenei fesztiválok. Van azonban néhány számomra meghatározó rendezvény, amely évről évre erősen húzza a Szívemet, és amelyeket már hónapokkal előre piros betűvel beírok a naptáramba. Ilyen többek között a Ladik Fesztivál is Apostagon. (Akárcsak a másfél hét múlva Solymáron megrendezésre kerülő Nemzetközi Ökumenikus Gospel Fesztivál.)
A Ladik Fesztiválra idén harmadik alkalommal látogattam el, mert a tavalyi és a tavaly előtti alkalom rendkívül nagy belső lelki élményekkel gazdagított és óriási nagy örömöt okozott nekem. Már hónapok óta vártam és készültem rá a Szívemben. A rendezvény előtti pár napban már nagyon-nagyon jól éreztem magam és örültem, hogy végre beteljesül egy várva várt álmom és ismét valami igazán csodálatosnak lehetek a részese és átélője.
Érdekes módon a fesztivál kezdése előtt 2 nappal összefutottam Ábel Istvánnal, a kecskeméti Laus Deo együttes vezetőjével egy fagyizóban, és Neki is elmondhattam személyesen, hogy már mennyire várom a fesztivált és azon belül többek között az ő koncertjüket is. (Úgy vettem észre, hogy nagyon örült neki.) Hiába, nincsenek véletlenek! ;-)
Akárcsak tavaly, idén is elég vészjósló meteorológiai előrejelzések láttak napvilágot a fesztivál időpontjára nézve. (Esőt-hűvöset-szelet-jégesőt ígértek az ország területére.) A fesztivál előtti napon – a tavalyihoz hasonlóan – felhívtam a rendezőket, hogy meg lesz-e tartva. A válasz egyértelmű volt: igen. Azt mondta a főszervező: Őket nem tántorítja el semmi sem. Imádkoznak a jó időért, és mi is imádkozzunk érte, és akkor biztosan az is lesz. Hála Istennek, az is lett! De még milyen?! Sütkéreztünk a napon, Isten Fényében, mert Ő újra csak megáldotta ezt a rendezvényt, ezt a napot, a tenyerén hordozta és a Szívén viselte; minden akadályt elgördített az útjából és minden esőfelhőt félretolt az égen (amely szintén az Ő teremtménye).
Péntek este egyik legnagyobb kedvenc együttesünk, a Signum koncertjére sikerült megérkeznünk. Ők, mint mindig most is nagyon jók voltak. Jól esett Őket újra látni és hallani élőben. (Jó lenne sűrűbben is!!!) Azóta szinte ki sem tudom venni a CD-lejátszómból a Hazatérés című legújabb albumukat, amelyet igazán csak most kezdek el felfedezni magamnak és a magamévá tenni. A Miatyánk 2004 című dal után most már a Te vagy az élet, a Jézus, szólj! és a Hazatérés című dalok is felkerültek a legkedvesebb dalaim hosszú-hosszú listájára… ;-) A Signum együttes koncertje alatt sikerült a szorgos munkával telt hét eseménydús pörgését hátrahagyva és elfeledve szellemben is megérkeznünk Apostagra, az elkövetkezendő csodálatos élményeink színhelyére.
A Signumot nagyon csodálom. A három énekes Vas testvér és együttese, Kindelmann Győző vezetésével szerintem egy etalonnak számít a mai magyar keresztény könnyűzenei életben. Szövegeik mérhetetlenül egyszerűek, ugyanakkor annyira mélyrehatóan elgondolkodtatóak és találóak, hogy az valami csoda. Külön tetszik, hogy nem nyomulnak, nem reklámozzák agyon magukat, mégis biztonsággal és stabilan jelen vannak és adnak, mert van miből adni, hiszen Ők is kapnak, folyamatosan… ;-) És talán pontosan ebben az „erőszaknélküli erőben” van a legnagyobb erejük, ami Belőlük, egész lényükből árad, és ami talán Istenből fakad.
A Signum együttes koncertjét Borka Zsolt és együttese, a Borka Band fantasztikus koncertje követte. (Borka Zsolt, mint tudjuk egyébként Sillye Jenő gitárosa-vokálosa és jobb keze, amikor éppen nem „szólózik”.) Azt hiszem ez a koncert volt az idei Ladik Fesztivál egyik legmagasabb csúcspontja. Az állunk leesett tőle, annyira jó volt. Borka Zsolt és együttese ízig-vérig-csontokig hatoló, igazi dögös, döngölős, vérpezsdítő rock (’n roll) koncertje mindenkit tűzbe hozott és felkorbácsolta a Ladik alatt a vizet, hogy még gyorsabban szelje azt. Az egykori legendás magyar gitáros fenomén, Radics Béla Zöld csillag című dala kétszer is elhangzott, hasonló hangvételű dalok csokrában.
Nagyon megszerettem most Borka Zsolt zenéjét.
Kellenének még ilyenek!
Amelyek igazán lázba hozzák az embereket és segítenek extatikus állapotba kerülve kiszabadulni a léleknek a hétköznapi élet Szívtelen börtönéből és mocsarából.
Külön öröm volt számomra látni, hogy Borka Zsolt mellett a nagyobbik fia állt és gitározott a színpadon. Jó az, amikor atyáról fiúra száll a hagyomány, megörökítve az értékeket. (Ennél már csak talán az lenne még csodálatosabb, ha a pici fia püfölné hátul a bőröket…aki 1-2 évvel ezelőtt még kisebb volt, mint a dobverők, amikkel játszott. ;-)
Mesélte Borka Zsolt, hogy többen a szemére vetették, hogy miért játszik ilyen „világi” és nem pedig „igazi keresztény”, Istenről, Jézusról szóló dalokat. Erre ő azt válaszolta, hogy egyszerűen csak azért játssza ezeket a dalokat, mert jók. És nem kell több magyarázat. Valami lehet csak egyszerűen azért jó, mert jó. Mindentől és mindenki(véleményé)től függetlenül. (Szerény véleményem szerint is attól még lehet egy dal nagyon jó, mély és Szívhez szóló - ha tetszik Istenről szóló - , hogy „világi” előadók tollából származik. Így például Demjén Ferenc Várj, míg felkel majd a Nap!, A Szabadság vándorai vagy az Amíg élünk szeretni című dala is megállná a helyét bármelyik keresztény koncerten vagy zenei kiadványon.)
A Borka Band koncertje után, akinek még nem volt elég a bulizásból, az átsétálhatott a színpadtól 50 méterre lévő teaházba, ahol a 6 Beat Band csinált nem akármilyen tombolós-fergeteges házibuli hangulatot hajnalig, a Bikini („Mielőtt végleg elmegyek kapsz egy képet rólam”), a Republic („Szállj el kismadár”), a KFT („Afrika”) és más nagy, klasszikus magyar együttesek mindenki által ismert és szeretett slágereivel.
Az éjszakai programok között szerepelt még Virrasztás is, továbbá lehetett csocsózni, biliárdozni, ping-pongozni, társasjátékozni és beszélgetni is a Szaléziaiak „felügyeletében”. Állítólag az apácák földbe döngölték a helyi vagány csávókat biliárdban. ;-) Az elcsendesedni vágyók visszahúzódhattak a magukkal hozott sátraikba vagy az iskola tantermeibe is, ahol ingyenesen bárki megszállhatott péntek és szombat éjszaka, a magával hozott polifoamján és/vagy hálózsákjában.
Éjszaka mászkálva bekukkantottam az egyik út menti templomba – ahol a Pellegrini együttes gitárosa tartott rövid virrasztást –, amelynek nyitva volt az ajtaja. Jó érzés töltött el, amikor beléptem a gyengéden kivilágított templomba, látva, hogy van bent egy pár fiatal, akik teljesen csöndben elelmélkednek ezen az éjszakán az Úrban, az Úr előtt… talán áldást kérve az életükre, vagy mások, szeretteik életére. Az is tetszett még ebben, hogy milyen jó, hogy Apostagon éjszaka az út mellett kivilágítva és tárva-nyitva lehet hagyni és így is hagynak egy barátságos kedves kis templomot, ahová bárki kedve szerint beléphet Isten előtt megpihenni, az Ő Szeretetével feltöltődni… Rendkívül jól éreztem itt magamat. Szívesen időztem volna még itt, az Úr előtt néhány óráig is, de vártak rám, így mentem… Mentünk a teaházba bulizni… ;-)
Szombat délelőtt volt Finta József előadása, illetve beszélgetés Beer Miklós váci püspökkel. Ezt követte ebéd után a Szikla együttes, Ivancsits Tamás és Rőmer Károly koncertje, amelyek közül én és kedves baráti társaságom egyiken sem vettünk részt. Helyette átmentünk Soltra a homokos Duna-parton sütkérezni, majd Dunaföldváron a gyógyfürdőben strandoltunk, úsztunk, röpplabdáztunk és termáloztunk egy nagyot. Csodálatosan telt a napunk! Nagyon jól éreztük magunkat. A solti Duna-parton meditálni és gyönyörködni a tájban, a természet szépségében egyszerűen csodálatos lelki élmény és lenyűgöző.
Kora este a nagyszínpadon az általam várva várt kecskeméti Laus Deo együttes koncertjére érkeztünk vissza (akik mellesleg egy nagyon illatos zenekar ;-) : minden bizonnyal az ő zenéjük egy nagyon kellemes Illat „az Úr Szívének orrában”.) Nagyon szeretem Őket. Szerintem kellemes zenét játszanak és a szövegeik is a Szívemnek tetszőek. Legnagyobb kedvencem Tőlük az első CD-jük címadó dala: Magasztal ma Téged az egész Föld (és hangos énekszóval dicséri Szent Neved. Téged dicsérlek most én is, és köszönöm Neked Uram, hogy megismertelek. Mindenható Örök Istenünk, Ki kormányzod a Mennyet és a Földet, hallgassd meg esendő imánk, és Te adj napjainkban nekünk békességet… Nyugtalan a Szív, amíg Rá nem talál, és el nem csendesül benne a vágy. Új útra hív, de más már ez a táj. Itt megtalálom otthonom…).
A Laus Deo után a Szőlővesszők következett Budapestről. A Laus Deo könnyed vidámsága után kissé melankolikusnak hatott a zenéjük első hallásra, de ezzel együtt nagyon szép és igényes produkció volt az övéké is.
Ismét egy kecskeméti együttes tűnt fel a színpadon: az EHUP. Őróluk azt hiszem még sokat fogunk hallani. Rendkívül tehetséges fiatalok, akik teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel, önfeledten játszanak, megzenésítve nagy magyar költők (mint pl. Ady Endre) verseit. A Mi Atyánk folytatásaként megjelent Közös Pont válogatás CD-re is felkerült egy számuk. Véleményem szerint nagy út áll még előttük. Kívánom nekik, hogy menjenek tovább rajta és tudják végig járni, egészségben, lelki gazdagságban, békességben és Szeretetben!
A Só együttes következett. A közönség reakciót megszitálva: az EHUP „lázas rock ‘n rollja” és a Gável Testvérek fergeteges, mindent elsöprő sikerű koncertje közé nem igazán illet be a Só repertoárja, mert kicsikét megtörte a lendület felfelé kúszó ívét a progresszív, elszállós, jamellő, befelé fordulós, elmerengős, jazz-funkos, sokszor belassulós zenéjével. Ezzel együtt nekem nagyon jól esett a koncertjük, mert kifejezetten tetszettek az érdekes ritmusaik. Szerintem erre a fajta zenére is nagyon be lehet indulni.
Mellesleg a Só koncert alatt volt az egyik legerőteljesebb idei évi apostagi Ladikos élményem. A Várj még rá című dal teljesen Szíven és fejen ütött. Azt hiszem, teljes egészében nekem szólt azon az estén. Egy nagy lelki válságon, mély dilemmán segített túl és adta meg rá a választ, hogy mit is tegyek. Csak álltam a színpad előtt és szinte megdermedtem, a földbe gyökerezett a lábam: „megdelejezett” ez a dal. Pont abban a cipőben jártam, akinek egykor ez a dal íródhatott… És azóta már tudom, hogy jól cselekedtem ennek a dalnak a hatására. Azóta már beigazolódott. Köszönöm szépen Nektek: Só és Én Édes Drága Jó Istenem! Köszönöm szépen, hogy Te mindig itt vagy velem, és vigyázol rám, amikor kell; tanácsokkal látsz el, lágyan vezeted a lépteimet és utat mutatsz nekem! Köszönöm szépen! Fogadd el érte minden hálámat! ;-)))
Hiszem és tudom, hogy Isten ezeken a dalokon keresztül is üzen nekünk. Ezért is szeretem ezeket a zenéket hallgatni minden áldott nap és ezért szeretek olyannyira ilyen rendezvényekre járni. Mert ezek mindig utat mutatnak nekem és előre lendítik az életemet; a jobb, tisztább, őszintébb, igazabb, egészségesebb, szeretetteljesebb, kiegyensúlyozottabb, és békésebb élethez.
A Só koncertjének a legvégén az Apostag című dal alatt – ami kifejezetten az apostagi Ladik Fesztiválnak íródott – érkezett a meglepetés a színpadra: egy óriási nagy születésnapi torta, a tíz éves jubileumra. A színpadra érve „a torta tetején megrendezett tűzijáték” fénye ragyogtatta be a Szíveinket, megköszönve az önfeláldozó szorgoskodását minden kedves rendezőnek, segítőnek és szolgáló együttesnek, továbbá a jelenlétét a drága közönségnek.
Megható, ünnepélyes pillanatok voltak ezek. Jó volt itt lenni, jó volt együtt lenni és jó volt átélni, a részese, a része lenni ennek az egész csodálatos élménynek.
Ilyen előjáték után nem volt nehéz dolga az egekig repíteni bennünket a Gável Testvéreknek, akik végtelenül fergeteges koncertet adtak a Szíveknek. (Füleink a Szívünk fülei voltak. Add Atyám, hogy mindig azok legyenek!) Jó volt egyként, torkunk szakadtából végig énekelni és tapsolni az egész koncertet és a végén a Mi Atyánk alatt összekulcsolódni - együtt ringani és őszintén Szívből énekelni, Mélyen, Szeretettel. Ez minden egyes Gável Testvérek koncert tetőpontja. Itt ér és forr össze a szívünk Istennel, a Teremtővel, Egymással és a Mindenséggel. Ez mindig egy óriási nagy élmény!
Az előzetes program alapján a Gável Testvérek koncertje után egy Örömút következett volna a Duna-part erdei ösvényein, de mivel az előző napok esőzései miatt mocsárrá váltak az utak, rengeteg éhes szúnyog volt és 2 órányit elhúzódott az idő a Laus Deo előtti Triál biciklis bemutató és a torta felszeletelése-szétosztása miatt, így a rendezőség lefújta „az akciót”.
A tavalyi Örömút fantasztikus volt!
Gável Testvérek koncert után, éjfélkor indult a sereg a Duna-partra, a kezeinkben égő gyertyákkal és fáklyákkal. Közöttünk a Gável testvérek: Gellász és András gitároztak és egyként énekeltünk: „Tápláló Szent Kenyér, stb… Közben az egyes állomásoknál meg-megállva önként jelentkezők Jézus feltámadásáról olvastak fel részleteket. Az a látvány, és az az élmény, ahogy ez a kb. 150 fős kis csoport ment a sötét Duna-parti erdei ösvényeken a fák között és a bokrok alatt, a kezükben az égő gyertyák, és közben Istennek énekeltek a szépen pengő gitárok hangja alatt…valami elmondhatatlanul szép volt. Nagyon mélyen átölelt és betöltött a Szeretet. Legalább így szeretném érezni magamat mindíg!
Engem ez akkor teljesen váratlanul ért, spontánul, épp csak belecsöppentünk mondhatni, de számomra ez volt a csúcs, az est fénypontja, a pont az i-re és az egész – amúgy is rendkívül élmény-teli – Ladik Fesztiválra. Így volt olyan igazán fantasztikus, teljes és kerek egész felejthetetlen élmény. Meleg nyári este volt, a szellő sem mozdult, a tiszta égbolton világított a Hold…tökéletes volt. Ebben az estében is megnyilatkozott Isten szeretete és gondviselése. Ami tetszik Neki, ami érte van, arra gondot visel és azokat a dolgokat a kezében tartja, a problémákat megoldja és elrendezi. Mert ilyen a mi Istenünk! ;-) Ilyen jóságos és szeretetre méltó, Mindenható.
Kicsit sajnáltam, hogy idén elmaradt az Örömút, de mocsárban térdig gázolni nekem sem lett volna kedvem éjszaka már igazán. És a tavalyi azt hiszem amúgy is olyan utánozhatatlan, felülmúlhatatlan, tökéletes, gyönyörű és egyedülálló volt… Így megmaradt a varázsa.
És ha már a varázsnál tartunk: az Apostagi Ladik fesztiválnak az a legnagyobb varázsa, hogy egyszerű, de nagyszerű. Egy rendkívül kedves és egyszerű, természetes, nyugodt környezetben van. A fellépő együttesek jók, az általuk játszott dalok szépek, őszinték, Szívhez szólóak és megindítóak, befelé fordítóak. Az Isteni Béke mindig ránk száll, lecsendesítve az elménk zakatoló vonatát, és kinyitja Szívünk kapuját, hogy beáramolhasson rajta keresztül az a sok-sok mennyei Fény és Szeretet. Isten mindig ellátogat ide, és személyre szabott ajándékokat hoz, melyekkel szeretné az életünket meggyógyítani, tökéletesebbé és teljesebbé, Szeretet- és Örömtelibbé tenni. És ez sikerül is Neki.
Apostagon az tetszik még, hogy kint van a fesztivál a szabad ég alatt, és este, amikor besötétedik a színpad előtt igazi fergetegeset lehet bulizni, táncolni, tombolni. De jó lenne itt jövőre egy Amaro Del koncert!!! Arra aztán lehetne ropni!!! ;-))) Vagy egy Pintér Béla, Szeráf, Tűzveszély, Csiszér László és/vagy egy Agapé Ifi dicsőítő koncert!!!
És nagyon csodálom még azt is, hogy a lelkes szervezők ilyen fiatalon képesek létrehozni, életre hívni és megszervezni egy ekkora nagyszabású és ilyen sokrétű, összetett rendezvénysorozatot. Dicsőség és hála érte Nekik (és persze Istennek, aki mindezek mögött van és működik.)! (Azt hiszem a plakátra is nyugodtan fel lehetne írni a fő védnökök és támogatok sora legelejére nagy betűkkel: ISTEN és Jézus. Mert ez teljes mértékben igaz és helytálló információ lenne ez esetben.;-)
Szombatról vasárnapra virradó éjszaka a Flótás együttes hívta még táncházba a pergő talpúakat, és hasonlóan a péntekihez, lehetett csocsózni, biliárdozni, ping-pongozni, társasjátékozni, beszélgetni vagy aludni…
Vasárnap reggel evangélikus és református istentisztelet volt még, majd egy szabadtéri szentmise zárta a rendezvényt.
Jó volt újra itt lenni!
Jövőre ugyanitt-ugyanekkor!!!
Boldog születésnapot kívánunk Neked Kedves Apostag Ladik Fesztivál!
Kívánjuk, hogy nőj nagyra, de maradj meg ugyanilyen tiszta fényű, egyszerű, nyíltszívű, ártatlan, igaz gyermeknek!!!
Csizmadia Sándor