Vájtfül Archívum

Mi az ima? A keresztények kötelessége, vagy előnyjoga? Jézus soha nem tanította kötelességszerűen az imát, de Ő maga példát mutatott abban, hogyan kell Istennek tetsző imaéletet élni. Lelkünk ellensége mindent elkövet annak érdekében, hogy fékezze imaéletünket. Ezt a problémát így fogalmazta meg valaki: „A sátán inkább elviseli a világ legnagyobb prédikátorának beszédét, mint a leggyengébb keresztény imáját!”

Dél-Koreát néhány évtizede csak buddhista emberek lakták, ma már a lakosság negyven százaléka keresztyén. A több ezres taglétszámú gyülekezeteket látogatva megértettem, hogy hogyan jutottak el ide ilyen rövid idő alatt. Az istentiszteleteken is főszerep jut az imádságnak, ezen kívül pedig gyakran hajnali 4-5 órától imaalkalmakra gyűlnek össze a hívek, vagy akár napokra, hetekre elvonulnak saját imahegyeikre, hogy Istennel töltsenek időt böjtölve és imádkozva.

Petrik Tímea, Békehírnök

*

Hogy hol szoktam imádkozni? Mondhatnám röviden, hogy: bárhol vagy mindenütt. Igen széles a skála. Megpróbálok konkrétabb választ adni. Tizenévesen minden reggel az iskolába érve imádkoztam (a múlt rendszerben erre az egyetlen biztonságos hely a WC volt). Szeretek az Úrral lenni az otthonomban, a kertben, az utcán, a természet ölén, a hegyek közt vagy az erdőben, a virágos mezőn vagy egy ösvényen sétálva. Imádkozom gyakran az Úr házában. Akkor is, amikor egyedül vagyok ott. Jó a csendben fel-alá járva Vele lenni, vagy éppen egy dicséretet hallgatva magasztalni Őt, kiönteni a szívem Előtte. Kérni, és hálát adni, közbenjárni másokért. Jó Őt csodálni, hódolni Előtte, és imádni.

Imaórán kiscsoportokban imádkozunk (3-4-en). Amíg felváltva imádkozunk, ez alatt is imádkozom csendben. Az ágyban is imádkozom: amikor felébredek, meg mielőtt elalszom, és éjjel, amikor felébredek. Élmény számomra a felső vagy belső szobában is Vele időzni. A Bibliám mindig velem van. Sokszor az ajtót is bezárom. Időnként órákat töltök így az Úrral. Nem csak én beszélek Hozzá, hanem figyelek Rá, hogy meghalljam, megértsem, mit mond nekem. Egyszerűen csak jó a jelenlétében lenni. Élvezem az együttlétet.

Napi feladataim közben, a munkahelyemen, a konyhában, főzés, mosogatás stb. közben, a kertben locsolás, gereblyézés közben, amíg teregetem és hajtogatom a ruhákat, meg a fürdőszobában zuhanyzás alatt, és folytathatnám a sort. Az utazás és a várakozás idején is bárhol imádkozni szoktam. Amikor valakivel beszélgetek – nálunk, vagy az ő otthonában –, vagy éppen meghallgatom, amint kiönti a szívét, ha mellette ülök, gyakran átölelem, és úgy imádkozom érte. Kiránduláson vagy táborozáson, egyedül, és ha szükséges, mással is, a szabadban keresek egy csendes helyet, ahol az Úrral időzhetek.

Hosszabb ideje gyakorlatom, hogy amikor csak tehetem, legalább napi fél órát sétálva imádkozom a parkban meg az utcán. Bárhol is vagyok, Ő velem van, és beszélgethetünk. Hát nem különleges kiváltsága ez Isten gyermekének?!

I. S.

*

Leggyakrabban azért térdelek, hogy az alázatot még inkább kifejezzem, a testemben is érezzem, mennyire kicsiny és semmire való vagyok az Úr előtt. Sokszor térdeltem már bűneim miatt is. A lelkemet terhelő bűnök miatti szégyen sokszor kényszeríttet térdre. A bűnök megvallása után az Istennek és a Megváltó Jézusnak szóló hálaadás, dicséret is térden állva szokott elhangozni ajkamról. Legkönnyebb olyankor térdelni, amikor öröm és hálaadás van bennem az Úr ajándékaiért, melyekben engem és családomat részesítette.

Somogyi Haroldné

*

Érkezett egy tekintélyes, nagy csomag, ami egy 5 éves kislány minden évszakra illő teljes ruházkodását kielégíti. De nem volt akkora gyermekünk. Úgy nézett ki ez az eset árvaházunk kis lakói előtt, mintha tévedett volna az Úr. A vezető testvér látva a fanyar képeket, a csalódott kis társaságnak így szólt: – Meg fogjátok látni, hogy megérkezik hamarosan a csomag kis gazdája. Valóban így történt, 2-3 nap múlva Budapest környékéről egy lelkész felvételre kért egy elhagyott kis leánykát, öt éveset. Ha volna hely és mód a felvételéhez, úgy vigyünk magunkkal ruhát, cipőt, mert olyan kopott a ruhája, cipője, hogy szégyen lesz Budapesten átutazni vele. A csalódott kicsinyeinkből kitörő örömet, Isten dicsőítését váltotta ki a hír, és megható ünnepélyes fogadtatásban részesítették a kislányt.

Hatvani Margit