Vájtfül Archívum

Mi emberek, mióta ettünk a tudás fájáról, azóta folyamatosan le vagyunk nyűgözve attól ha valaki sokat tud. Csodáljuk és bámuljuk azokat, akiknek nagy a tudásuk. Büszkék vagyunk a saját tudásunkra is, és túlnyomórészt szeretnénk meggyőzni másokat is arról, hogy mi milyen nagy ismerettel rendelkezünk. Ha megnézzük az emberi összejöveteleket, vagy belenézünk a manapság oly népszerű internetes fórumokba (legyen az világi vagy keresztény), akkor gyakran látjuk, hogy késhegyre menő viták alakulnak ki, hogy kinek van igaza, ki tudja jobban, ki tud többet, stb. A politikai élet másról sem szól, csak arról, hogy ki tudná jobban csinálni a másiknál. De nem az az igazi érettség mutatója, hogy mennyit tudunk.

„Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.” (Zsid 5,14)

Nem vitatom, hogy nagyon fontos az ismeret Isten gyermekeinek is. Még a Biblia is mondja, hogy „elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való” (Hós 4,6). Ha nincs megfelelő ismeretünk, akkor sajnos olyan dolgok is megeshetnek velünk, amiket könnyen elkerülhettünk volna megfelelő ismerettel. Van azonban egy hatalmas szakadék az ismeret (tudás) és a bölcsesség között. A tudás önmagában igazán nem sokat ér, ha nem tudom megfelelően használni. Valahol itt is van a különbség a bölcsesség és a tudás között. Én úgy fogalmaznám meg, hogy a bölcsesség az, ha megfelelően tudom használni a tudásom. Ha csak az ismeret van meg bennem, és azt nem tudom megfelelően alkalmazni, de használom, akkor több kárt okozhatok a környezetemnek és magamnak, mintha visszahúzódva figyelnék, és engedném a nálam bölcsebbeket szólni, cselekedni. Ha a tudásommal kérkedem, akkor nagyon könnyen a büszkeség csapdájába eshetek, ami pedig nem kedves Isten előtt. Hogy egy még inkább ideillő példát mondjak: Sok világi nem hívő ember is ismeri a Bibliát, tudja szinte kívülről, de ez semmit sem használ nekik, sőt ez a fajta ismeret, illetve ahogyan ezt archeológiával, természettudományokkal, pszichológiával és történelemmel sokan párosítják, csak még jobban elviszi őket Isten megismerésétől.

A sok ismeret arra szolgál, hogy egyre több bizonyságot építsenek fel magukban, hogy az egész bibliai hit egy hiedelemvilág, és csak az ember találta ki magának, ahogyan az összes többi vallást, amikor még az emberiség nem tudta megmagyarázni az őt körülvevő világot. Sok világi egyetemen teológiát tanult embertől hallottam, hogy miért is nem kell szó szerint venni a Biblia szavait. Olyan esetről is hallottam, hogy fiatal, aktív keresztények, a teológiai egyetem elvégzése után eltávolodtak a hittől. Ez az, amikor az ismeret fölébe kerekedik minden másnak. Akik rendszeresen olvassák írásaim, azok megszokhatták, hogy gyakran fordulok a Teremtés könyvéhez. Most is kénytelen vagyok. Amikor Ádám és Éva evett a tudás fájáról (figyelem jó! és gonosz! tudásának fájáról), akkor szakadt el Istentől.

A tudás mindig a függetlenség felé viszi el az embert, legyen az jó vagy akár gonosz tudás. Ha már valamit tudok, akkor nincs szükségem másra, hogy segítsen, hiszen magam is meg tudom tenni, el tudom végezni, magam is különbséget tudok tenni, stb. Ezáltal a tudás könnyen elvisz engem Istentől is, mivel úgy érzem, hogy magam is tudok boldogulni, hiszen meg van hozzá minden ismeretem. Ezt erősíti még az egész iskolai képzésünk is, hogy minél önállóbbak tudjunk lenni. Ez a legnagyobb sajátosságbeli különbség a tudás és az élet között. Az élet mindig függ valamitől (levegő, víz, stb.), míg a tudás mindig függetlenít engem a környezetemtől. Fiatal keresztények körében ez különösen sok csapdát rejt magában. Könnyen elkápráztatja őket a saját ismeretük a Bibliából, és ezért ők szeretnének már másokat „kioktatni”, mert bennük meg van az ismeret. De sajnos ez még igencsak kevés. Még a normális keresztény élethez is. Ezért emeli ki Pál is az 1Tim 3,6-ban, hogy „ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába essék.” Ha valakinek van egy kis ismerete, és mellé kap egy kis hatalmat is, vagy egy pozíciót, mint a püspökség, akkor ahogyan már kicsivel előbb is írtam, nagyon könnyen büszke lehet önmagára, ami végzetes lehet.

A Sátán is ugyanemiatt bukott el, kiválónak tartva magát. Ezért érthető, hogy miért ne legyen új ember (friss keresztény) aki hivatalt kaphat a gyülekezetben, hogy ne kápráztassa el az új helyzet, vagy a siker. Jómagam is vallom, hogy nehezebb sikerben megállni az Úrban (amikor szinte „sztárolják” a gyülekezeti tagok az embert, és a többiek nagyra értékelik), mint nyomorúságban, mert könnyen hihetjük, hogy a siker a tudásunk gyümölcse. A tudás miatt esünk még egy igen gyakori hibába, az ítélkezésbe. Ha valamiről tudok már egy keveset, akkor könnyen rámondom a másikra, hogy te ezt meg ezt rosszul csinálod, vagy emiatt és emiatt bűnös vagy, vagy ő ilyen meg ilyen. De én, aki már tudom ezt meg ezt, már nem esnék bele ugyanabba. De semmi garancia nincs, hogy nem követem el ugyanazt, amit elítéltem, de akkor magamra nézve, csak egy kis megértést, vagy türelmet kérek a többiektől, és panaszkodom, hogy mennyire ítélkezők is az emberek.

Mint Isten gyermekei, szükségünk van az ismeretre, de ne törekedjünk elmebeli magaslatok meghódítására. Azok leginkább az éretlenség bizonyságai, és pont az ellenkezőjét mutatják annak, amit be szeretnénk mutatni magunkról a többieknek.

Most térjünk rá, a dolog másik oldalára, ami összefügg az érettséggel is. Az vers, amit ehhez választottam, tisztán megmutatja, hogy mit is jelent érettnek lenni. Egyszerűen azt, hogy a bennem lévő ismeret alapján, különbséget tudok tenni a jó és a rossz dolgok között. Más szóval a bennem lévő ismeretet a mindennapi életben tudom alkalmazni. Ahhoz, hogy alkalmazhassam az ismeretemet, ahhoz ismeretre van szükségem. De nem mindegy, hogy milyenre. A Biblia egy különleges könyv. Ez az egyetlen könyv, amely szellem által, szellemnek (emberi szellem) íródott . „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2Pt 1,21), vagy „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3,16-17) Mint látjuk, az egész írás Istentől jött, és mint tudjuk a mi igazi lényünk az a mi szellemünk. Isten igéje az egyetlen könyv a földön, ami életet tud adni. Be tud épülni a lényünkbe, és ezáltal nem csak ismeretet ad, hanem életet is. Mivel Isten egy az Ő igéjével (Jn 1,14: „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk.” ), egy Jézussal, akiben Isten szava megtestesült. Itt most mindenkit buzdítani szeretnék arra, hogy minél jobban ismerje meg a Szentírást. Ezáltal magához vesz egy adott isteni részt, és jobban megismeri Istent.

Ha az Igének van módja arra, hogy belénk épüljön, akkor életet tud adni. Ahogyan Jézus is mondta: „…nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, a mely Istennek szájából származik” (Mt 4,4). Ahhoz, hogy növekedni tudjunk szellemben, ismernünk kell az Igét. De vigyázat, nem szabad csak magára az ismeretre támaszkodnunk – „…mert a betű meg öl , a lélek pedig megelevenít.” (2Kor 3,6). Ha betű szerint veszem a Bibliát, akkor abból nem sok életet tudok meríteni. Sok olyan szomorú esetről tudok, hogy valakire más keresztények egyszerűen ráolvassák a Biblia szavait, és ezzel kárhoztatják. Ez nem más, mint törvénykezés. Ha nem engedem meg Isten Szellemének, hogy az Igét megmagyarázza, ha nem engedek időt arra, hogy az Ige belém épüljön, és a Szentlélek úgymond megeméssze a számomra, akkor igen könnyen csak ismeret marad. Ha azonban sikerül részemmé tenni, akkor már nagyon komoly tényezővé válik az életemben. A növekedéshez elkerülhetetlen Isten igéjének a fogyasztása. Isten igéjének a részünkké kell válnia, hogy életet adhasson. Ahhoz, hogy a szellemi, új életünk fejlődhessen, egyre jobban meg kell ismernünk Isten igéjét. Ahogyan megismerjük az igazságait, úgy tudunk hitben és szellemben is épülni, úgy lesz számunkra az isteni látásmód egyre nyilvánvalóbb és tudjuk megérteni, hogy Isten hogyan látja a világot és ezen keresztül tudjuk felállítani a helyes értékrendünket. Ez vezet az érettség felé. Ha meg van bennem egyrészről az ismeret, amit a Szentlélek számomra kibontott, megmagyarázott, (és nem csak a saját értelmem szerint ismerem őket), akkor idővel elérkezem arra a pontra, amikor már helyesen tudom alkalmazni is, és mintegy lámpásként (Zsolt 119,105: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” ) megvilágítja az előttem álló helyzetet. Ha a Szentlélek vezetése nélkül próbálom meg használni az ismeretet, akkor csak a tudás szintjén mozgok, és nem kapok életet Isten igéjéből.

Isten szerint nem akkor érem el az érettséget, ha minél többet tudok, hanem ha a bennem lévő ismeret alapján adott helyzetben fel tudom ismerni, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Ehhez esélyt kell adnom arra, hogy a Biblia szavai belém épülhessenek. Ehhez rendszeresen kell olvasnom, és ahogyan már egy korábbi írásomban említettem az Ige ima-olvasását is gyakorolhatom, hogy mind könnyebben magamévá tegyem. Ehhez, ahogyan Jozsuénak mondta az Úr, nem csak olvasnom kell, hanem gondolkodnom is kell rajta. Isten így szólt Józsuéhoz – „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.” (Józs 1,8). Töltsön meg teljesen!

Ha Isten igéje együtt tud munkálni a Szentlélekkel, akkor ott hatalmas (szellemi) erőket tud megmozgatni, és semmi sem marad sötétségben. Mindent megvilágosít, és egyértelművé válik, hogy mi a jó és mi a rossz. Olvassuk rendszeresen a Bibliát, lehetőleg naponta. Hagyjunk időt magunknak arra, hogy csendben elgondolkodjunk azon amit olvastunk. Ha nem értjük, akkor imádkozzunk bölcsességért ( „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” Jak 1,5), és adjunk időt arra is, hogy Isten tudjon munkálni bennünk. Végül álljon itt megint egy vers: „És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.” (2 Tim 3,15)

Medveczky László