Vájtfül Archívum

Keresztény zenei és hitéleti írások

Infó

A Vájtfül Magazinban 2001 és 2006 között megjelent cikkek archívuma. Keresztény zene, interjúk, beszámolók, hitéleti írások, érdekességek, és ki tudja mi még?

Levitra For Sale Evecare No Prescription Buy Lanoxin No Prescription Buy Online Revia Buy Retin-a Online Femcare For Sale Actos No Prescription Buy Gasex No Prescription Buy Online Zantac Buy Serophene Online Styplon For Sale Lipitor No Prescription Buy Cialis Soft No Prescription Buy Online Cialis Soft Tabs Buy Imdur Online Elimite For Sale Cardizem No Prescription Buy Topamax No Prescription Buy Online Levitra Buy Lopid Online Zyban For Sale Trandate No Prescription Buy Viagra Soft Tabs No Prescription Buy Online Desyrel Buy Lariam Online

„Ez az ember üres!” - szokásunk mondani olyan személyekre, akikkel éppen semmiről nem lehet beszélgetni. És ezt az ürességet természetesen nem testileg kell érteni. De milyen az, amikor a lélek üres? Ott tényleg nincsen „semmi” vagy éppen az üresség az, ami minden mást kiszorít?

Tudomásom szerint a falfirkákról (szaknyelven: grafittik) nálunk még nem jelent meg komolyabb tanulmány. Sokan feltették már a kérdést: Vajon mi késztet egyeseket arra, hogy a falra firkáljanak? Néhány szociológus szerint a falfirkák, tartalmukat illetően sohasem választhatók el az éppen aktuális társadalmi-politikai eseményektől. Néhány évvel ezelőtt néhány unatkozó újságíró kihasználva a nyári “uborkaszezont”, megkísérelt kapcsolatba lépni néhány “szerzővel”, de nem sokat tudtak meg. A kérdésre, hogy miért firkálnak a falra, egyszerűen csak azt válaszolták, hogy unalomból, vagy csupán azért, mert kísértésbe estek, hogy az éppen bemeszelt tiszta falat valamivel kitöltsék.

Nem tudom, száz évvel ezelőtt voltak-e már ilyen jelenségek, de azt tudom, hogy gyermekkoromban már megjelentek a kezdetleges formái. Ezek leggyakrabban burkolt szerelmi vallomások voltak, mondjuk két kezdőbetű egy szív alakú rajzban, pl. B+V. A hatvanas években már kezdtek eldurvulni a feliratok, sőt a trágár szavak sem voltak kivételek. Ezután bekövetkeztek a kilencvenes évek közismert eseményei, amikor már a különböző pártok is odáig süllyedtek, hogy a falakat használták fel az egymásközti leszámolásra.

Talán három éve lehet annak, hogy Szabadkán az úgynevezett sugárúton megláttam egy feliratot “…U MENI JOS SAMO PRAZNINA POSTOJI…” (”…BENNEM MÁR CSAK AZ ÜRESSÉG LÉTEZIK…”). Már akkor, az első alkalommal megdöbbentett és a későbbiekben, amikor arra jártam, szinte mágnesként vonzotta a tekintetem. Abban mindjárt biztos voltam, hogy az ilyen gondolatok írásba foglalása sokkal több, mint közönséges virgonckodás. Számtalan kérdést vet fel, ugyanis ez a kurta mondat. Mit jelentenek a már csak szavak? Milyen tartalma volt addig a szívének, ha már csak az üresség maradt? Külön figyelmet érdemel a postoji szó. Ez ugyanis a szerb nyelvben a tartós létezés fogalmát fedi. Tehát üresség, ami tartósan jelen van.

Ide kívánkozik Dr. Gyökössy Endre budapesti lelkész-pszichológus tapasztalata is. Egyik gondozottja így fejtette ki belső feszültségét: “Belém a semmi költözött! Ezt nem úgy kell érteni, hogy ott belül üres vagyok, hanem a nagybetűs SEMMI van bennem, ami nagyon is helyet foglal a lelkemben” . Látszólag ellentmondás van a két eset között, ugyanis az előző személy az ürességre, a második pedig a semmire tette a hangsúlyt. Mivel annyira elvont fogalmakról van szó, hogy azokat nehéz szavakba önteni, feltételezhetjük, hogy Dr. Gyökössy gondozottja akár fel is cserélhette volna a kulcsszavakat, mondjuk így: Belém az üresség költözött! Ezt nem úgy kell érteni, hogy ott belül nincs semmi, hanem a nagybetűs ÜRESSÉG van bennem… stb. Nyelvtanilag ugyanis elemezhetnénk a semmi és az üres szavak közötti különbséget, de lelki szempontból szerintem értelmetlen.

“A szívnek teljességéből szól a száj” (Máté 12:34/b - Károli ford.) - mondotta Jézus, és ez már magában véve rátapint a dolgok lényegére, de még kifejezőbb az ún. új protestáns fordítás: “Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” .

Üresség illetve semmi, ami túlcsordul a szívből, ez a “modern” ember problémája! A fenti két eset közötti különbség csupán annyi, hogy az egyiknek a sugárúti falnál, a másiknak a lelki gondozónál csordult túl a szíve. Az egyik írásban, a másik szavakban fejezte ki magát.

Három éve foglalkoztat a gondolat: Ki lehetett a sugárúti falfirkász? Milyen idős lehet, mivel foglalkozik? Éjjel vagy nappal írta oda gondolatait? Vannak-e barátai és azok milyen véleménnyel vannak róla? Vajon megkönnyebbült-e a lelke, miután a falra írt, és meddig tartott a megkönnyebbülés? Közben vizsgálgatom magam is, hány embertársamnak beszéltem már ARRÓL, AKI az ürességet be tudja tölteni? Az én életemben mennyire valóság az Ige: “Aki hisz énbennem…annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” (János ev.7:38)…

…és imádkozom, nemcsak a sugárúti falfirkászért, hanem a többiekért is, akiknek a lelkét gyötri az üresség és a semmi, hogy igazi tartalmat találjanak Jézusnál. Továbbra is csorduljon túl a szívük, de ezután Isten iránti hálával, és ezt úgy fejezzék ki, mint Dávid zsoltára:

“Áldjad, lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (103. Zsoltár 1-2)

Arnold Ernő