Vájtfül Archívum

Taiwo Onasoga Nigériában született. Az általános iskola elvégzése után (az akkori) Jugoszláviába jött, ott végezte el középiskolai és egyetemi tanulmányait. A szabadkai építészeti karon, mérnöki oklevelet szerzett. Később Bácstopolyán telepedett le, ahol feleségül vett egy magyar lányt, Zsuzsannát. Házasságukból egy gyermek született, Márk. Taiwo most is Bácstopolyán él, és egy keresztény közösség lelkipásztora.

Muzulmán családban születtem, de valóban hálás vagyok az Úrnak, aki megnyitotta szemeimet, hogy meglássam a világosságot, Jézus Krisztust. A Biblia írja, hogy Jézus Krisztus a világosság.

Megtérésemnek egészen különös háttere van. Ez úgy történt, hogy van egy barátom, akivel régóta szoros barátságban vagyok. Neki volt egy barátnője, akit nagyon szeretett. Egyszer ez a lány átadta életét az Úr Jézus Krisztusnak, tehát kereszténnyé lett. Ekkor a lány közölte barátommal, hogy ezen túl már nem lehet olyan kapcsolatuk, mind addig volt, mert ő az Urat követi. Majd azt is mondta neki a lány, hogy nagyon örülne, ha a barátom is megismerné Jézus Krisztust, és meg is hívta abba a keresztény közösségbe, ahova járt.

A barátom úgy gondolta, a lány kedvéért elmegy oda, de csak abban a reményben, hogy hátha a lány majd visszatér hozzá. Dicsőség az Úrnak, hogy nem így történt, hanem a barátom is megismerte Jézust, tehát ő is kereszténnyé vált. Így tudta meg a barátom mit jelent az öröm és boldogság Krisztusban. Elhatározta, hogy ezt elmondja nekem is.

Eljött hozzám és elmondta, nekem mit élt át Jézussal. Erre én azt mondtam neki, hogy ha ő egy lány miatt, csak úgy keresztény lett, akkor nem normális! De azt mondta, hogy éppen ezen keresztül, hogy egy lány miatt elment a gyülekezetbe megtalálta a békét és az örök életet Jézusban. Azt is mondta , hogy az Úr különböző módon hívja el az embereket, tehát az a körülmény, hogy egy lány miatt ment először oda, annak semmi jelentősége nincsen. Majd engem is meghívott gyülekezetébe. Úgy döntöttem, hogy egyszer elmegyek csak úgy kíváncsiságból, meg a barátom kedvéért.

Amikor elmentem és hallgattam a prédikációt úgy tűnt, hogy az éppen rólam beszél. Megértettem, azt, hogy aki nem ismeri Jézust, mint Megváltóját, az a Sátán szolgája és a gonoszságok rabja. Azon az estén az igehirdető felsorolta összes gonosz bűnömet, én csak ültem és csodálkoztam ezen. Végül már csak azt vártam mikor lesz vége ennek a kínzásnak?

Az összejövetel után megkérdezte a barátom, hogyan tetszett az este? Mondtam neki, „nagyon tetszett” - de én téged itt verlek agyon a gyülekezet előtt! Miért mondtad el a prédikátornak az én bűneimet -, kérdeztem nagy dühösen? Barátom nagyon nyugodtan válaszolt, és csak annyit mondott: Nem mondtam én el neki semmit, de te nem gondolod, hogy Isten szólt hozzád? Talán éppen azokat a dolgokat kellene kitakarítanod az életedből, amiről ma este hallottál?

Akkor elhatároztam, hogy többé nem megyek a gyülekezetbe, mert jobban szerettem a világ örömeit és a testi élvezeteket. Akkor még nem Isten szeretete volt életem vezérfonala és így nem válogattam meg cselekedeteimet.

Hála az Úrnak azért az én barátomért, aki nem hagyott el, annak ellenére, hogy én elutasítottam az ő barátságát. Rendszeresen látogatott, beszélgetett velem a megtérésről és segített nekem. Láttam mennyire, szeret engem, annak ellenére, hogy szívem tele volt gyűlölettel. Végül mégis azt mondtam neki, hogy szeretném én is követni azt az utat, amelyen ő jár, de nem tudtam hogyan. Azt mondtam neki, ismét elmegyek vele, csak arra kértem, ne beszéljen rólam a prédikátornak, mert ha ezt megteszi és ismét rólam fog szólni a prédikáció, akkor a végén jól ellátom a baját.

Tehát mégis csak elmentem vele egy összejövetelre. Azon az estén az igehirdetés arról szólt, hegy mi lesz a halál után. Ez a téma viszont engem nagyon érdekelt és a kérdés már régóta foglalkoztatott. Azelőtt ugyanis nekem olyan halálfélelmem volt, hogy még egy temető közelében sem mertem elmenni. Ha pedig véletlenül egy koporsót láttam, akkor egyszerűen lerobbantam. Azon az összejövetelen Isten Igéje annyira megérintett, hogy a legközelebbi alkalommal ismét ott voltam a gyülekezetben. Hamarosan át is adtam az életemet Jézus Krisztusnak. Újjászületett keresztény lettem.

Ezután elkezdődött családom részéről az üldöztetés, gyűlölködés, mivel a család minden tagja és a rokonság is muzulmán volt. Fenyegettek, hogy kitagadnak a családból, ha továbbra is keresztények közé fogok járni. Egy alkalommal még hazudtam is apámnak, hogy megyek a barátomhoz, közben pedig a gyülekezetbe mentem el. Akkor még nem tudtam, hogy a hazugság nem keresztényhez illő dolog, de később hallottam egy prédikációt arról, hogy mik a test cselekedetei (Gal 5, 19) és azok, akik azt cselekszik nem öröklik Isten országát.

Ez után döntöttem úgy, hogy elmondom apámnak, hogy hol voltam azon az estén és, hogy hova akarok járni. Apám nagyon dühös lett és elmondta az egész családnak és a rokonoknak. Közben a testvérem is elfogadta Jézust, tehát ő is keresztény lett.

Ez már tűrhetetlen volt egy muzulmán családban. Ezért egy nagyobb családi összejövetelen (ott ez a szokás) a családtagok és a rokonok akarták hallani, hogy mi az, amit mi ketten teszünk, mi hasznunk, van ebből? Elmondtuk, hogy Jézusban találtuk meg békénket, örömünket, boldogságunkat, örök életünket, szerencsénket, reményünket, hogy halálunk után Jézussal leszünk. Könyörögtek, hogy ne hozzunk szégyent a családra, hagyjuk el Jézust, tagadjuk, meg őt. Azt válaszoltuk, hogy ezt nem tehetjük, meg mert akkor Jézus is megtagad minket az Atya előtt.

Azután megpróbáltak az érzéseinkre hatni. Odaültették édesanyánkat a szoba közepébe, körül fogták és elkezdték vádolni. Azt mondták, rosszul nevelt minket, mert szégyent hoztunk a családra. Egyik testvérem odahajolt hozzám és odasúgta: Higgy, amit akarsz, de legalább a száddal tagadd meg Jézust, hát nem látod hogy anyukánk sír? Erre azt válaszoltam, igen anyukánk sír, de Jézus meghalt értem a kereszten. Nem, nem tagadom meg Őt!

Megfenyegettek, hogy akkor kitagadnak a családból. Mondtuk, hogy ők kitagadhatnak, de az a fontos, hogy Jézus befogadott minket, és ha kitagadnak, azzal mi nem törődünk. Valóban kitagadtak minket! De pár nappal később megbánták, amit tettek velünk és visszahívtak a családba; megengedték, hogy szolgáljunk Jézusnak.

Így megismertük azt az igazságot, amit Jézus mondott, hogy a világon nyomorúságunk lesz, de Ő legyőzte ezt a világot. Jézust is üldözték és minket is, üldözhetnek, de ha nem szenvedünk Vele együtt, akkor nem is fogunk uralkodni Vele együtt! Az Úr mondta, hogy, örüljünk és örvendezzünk. Mt 5, 11-12. A mennyben nagy jutalom vár ránk!

Taiwo Onasoga