Vájtfül Archívum

Szép és jó dolog, amiről beszélsz, de miért éppen a kereszténységet válasszam, - kérdezik sokan? Jó kérdés! Már csak azért is mert - ritka kivétellel - valamennyi vallásalapító jó cselekedetekre tanította követőit. Attól viszont egyik sem jutott tovább, mint hogy azt mondja: Nézzétek ezt az utat, vagy, nézzetek azt az utat. Ugyanakkor minden vallás (a kereszténységen kívül) abban látja a kiutat, hogy az ember saját erőlködésével érje el Istent. Jézus Krisztus volt az egyetlen, aki azt mondhatta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet…” (Jn 14,6a), és ami még legalább annyira fontos, Jézus Krisztus nem más, mint a földre jött Isten. Semmi szükségünk sincs tehát nekünk igyekezni, elérni Őt, amikor Ő, máris itt van közöttünk.

Miért élek ezen a földön? Mi lesz velem a halál után? Mi az igazság? Létezik-e a Teremtő? Melyik úton találhatom meg Őt? Ezek és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak már gimnazista koromban. Sokszor éjjeleken át nem tudtam aludni e kérdések miatt. Úgy éreztem életem értelmetlen és azoké, akik körülvesznek úgyszintén. Múltak az évek de feleletet nem kaptam kérdéseimre. Emiatt nagy nyugtalanság és félelem költözött a szívembe. Ezzel a meggyötört lelki állapottal kerültem el Párizsba, és az itt eltöltött hónapok csak még jobban elkeserítették életemet. Itt nagy kiábrándulásban volt részem. Ugyanis olyan emberekkel találkoztam, akik azt állították, hogy megtalálták Istent, és hogy ismerik az igazság felé vezető utat. Mivel ezek az emberek valahonnan a messzi keletről jöttek, inkább hittem nekik, mint az itteni „fehéreknek” akikben őszintén megmondva elveszítettem már minden reményemet. Ezek viszont Indiából jöttek, a „mesés Indiából” és így ismerkedtem meg az indiai vallások és filozófiai irányzatok legkülönbözőbb fajtáival. Voltam a híres Maharasi-Jógi előadásain, részvettem hindu istentiszteleten, ahol Krisnát, mint az isteni személyiségnek megtestesülését imádták.

Mindez az első pillanatra nagy hatással volt rám. Azt gondoltam, hogy most már megtaláltam az igazságot, ami után annyira vágyódtam. De a valóság az volt, hogy én még annyira távol voltam az igazságtól, mint, amilyen távol esik az ég a földtől. A keleti vallásfilozófiák semmiképpen sem tudják megoldani az emberiség problémáit. A mesés India, közelről sem olyan mesés, mint ahogyan azt naivan elképzelik a fiatalok. Indiában, nagy a nyomor és a szegénység, emberek ezrei halnak meg naponta éhen. A sok ezer éves filozófiák, nem tudtak segíteni ezen a helyzeten. Ezen kívül, ami engem igazán meglepett, az, hogy a keleti ember csak önmagával foglalkozik, míg felebarátjával és a társadalommal nem törődik. A keleti ember az önmegváltást keresi, ezért elhanyagolja felebarátját és a társadalmat, amelyben él.

Ez az élet nem más, mint egy menekülés a jelentől, menekülés a problémáktól. Ami a keleti vallások hitelességét illeti, elég volt egynéhány hónap, hogy meggyőződjek arról, hogy ez nem más, mint egy érzelmi miszticizmus, amelyről hiányoznak a hitnek alaposzlopai. Nagy volt a kiábrándulásom, amikor ezek az érzelmi oszlopok összedőltek bennem. Hazajöttem. Az élet számomra már nem jelentett semmit. Utolsó erőfeszítésemből beiratkoztam a bölcsészeti egyetemre azzal a céllal, hogy megpróbálok megtenni még egy lépést az igazság megismerése felé.

Ez a vállalkozásom is csakhamar egy nagy kiábrándulással végződött.

Amikor már elvesztettem minden reményemet, hogy valaha is megismerhetem az igazságot, felfohászkodtam, majd hangos szóval kezdtem imádkozni, ahhoz a Valakihez, akit még nem ismertem. Ő volt az, akit egész életemben kerestem. Nem tudtam a nevét, de tudtam azt, hogy Ő létezik, hogy Ő él. Tudtam, hogy Ő az, aki teremtette ezt a csodálatos világot egész életemen át csodáltam, a természet világát, és azt a nagy rendet, amit ott láttam. Istenem segíts, hogy megismerjelek - kiáltottam szívem mélyéből.

Hamarosan a történt, hogy megismerkedtem keresztény hívőkkel, akikben Istennek Szentlelke lakozott. Ők arról beszéltek, hogy Isten a szeretet, és hogy Jézus Krisztus a világ megváltója. Mindezt azonban nem akartam elhinni. Én már annyi mindent megpróbáltam és mindig kiábrándultam. Sok beszélgetés után eljutottam egy olyan keresztény közösségbe, ahol a megtérésről, újjászületésről tanítottak. Függetlenül attól, hogy még nem értettem mindent a prédikációkból, egy csodálatos felszabadulásban volt részem, és belső változáson mentem keresztül. Meglepett az a testvéri közösség, amit ott átéltem. Ezek az emberek törődtek velem, és az én javamat keresték. Múltak a hetek és kezdett minden megváltozni bennem és körülöttem, de az igazi megtérésem akkor történt, amikor egy napon elhatároztam, hogy Jézus Krisztushoz fogok imádkozni. Amikor ezt megtettem, egy olyan felszabadulást, egy olyan örömöt éreztem a szívemben, amit leírni nem tudnék. Azon a napon győződtem meg arról, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból, hogy Jézus valóban él. Ez volt életemnek legszebb átélése.

Ma már rájöttem arra is, hogy a Biblia a legcsodálatosabb könyv az egész világon, és hogy a Bibliában meg lehet találni Isten önkijelentésének szilárd oszlopait. Minden őszintén kereső fiatalnak, szeretném megmondani azt, hogy Jézus Krisztus az Út az Igazság és az élet, és hogy nincs az Életnek értelme addig még be nem, fogadjuk Krisztust a mi szívünkbe.

Mihalec Dénes