Vájtfül Archívum

Debrecen. Magyarország második legnagyobb városa. Virágkarnevál, konzervipar. Körülbelül ezek a dolgok jutottak először az eszembe, amikor a város nevét hallottam. Soha nem gondoltam volna, hogy már egy hétvége után megváltozhat a véleményem, mégis így történt. Ha most Debrecenre gondolok, a Lendület konferencia egyik helyszíne jut az eszembe és az elmúlt hétvége, amit ott töltöttem.

Debrecen értesüléseim szerint az idén már a negyedik Lendület konferenciának adott otthont, és évről évre, egyre több embert lát vendégül, az ország legkülönbözőbb részeiről, többek között Ukrajnából is. Miért is olyan találó ez a név: LENDÜLET? A lendület az, ami kell nekem. Főleg az egyetemen megélni a hitemet - és ezzel nemcsak én vagyok így!

Egyik legjobb barátnőmmel már régóta terveztünk egy debreceni utat (Pintér Béla nagy kedvencünk), csak az időpont volt kérdéses, de erre sem kellett sokáig várni! Mikor megérkezett az aktuális Good News-hírlevél, valami rögtön megragadta a figyelmemet. A levél alján ott virított nagy betűkkel (kb. 14-es betűmérettel) a konferencia ideje és helyszíne és egy telefonszám is; Németh Eszteré, a konferencia egyik szervezőjéé. Várjunk csak - gondoltam. Hogy lehet az, hogy Eszter szabadkeresztény, de a konferencia a szappanos utcai baptista gyülekezetben lesz? A választ hamar megkaptam, mikor felhívtam Esztert, hogy jelentkezzünk a konfira: a konferencia felekezetközi, mind a baptista, a pünkösdi és szabadkeresztény gyülekezet is képviselteti magát. Ez a hír igazán szimpatikussá tette a rendezvényt már első látásra!

A jelentkezés után pár nappal már a vonaton zötykölődtünk a sógornőmmel, a 19 hónapos unokahúgommal és a kaposvári baptisták lelkes kis csapatával, valamint persze a barátnőmmel, akivel a dédelgetett álmunk most valóra válni látszott. Az út kb. 9 órát vett igénybe, mert a nagy zimankóban lefagytak a vezetékek - mily meglepő ez a MÁV-nál - és lekéstük a debreceni csatlakozást. Na jó, nem is unalmaskodok tovább ügyes bajos, fűtés nélküli utazási gondjainkkal, hisz „már” délután négyre Debrecen utcáit tapostuk, ill. tapostuk volna, ha nem lett volna rajta hó… Mivel a sógornőm nagypapája debreceni őt látogattuk meg először, a 86 éves Vígh János bácsit, aki finom paprikás krumplit főzött nekünk.

Majd irány a regisztráció, ahol a konferencia méreteihez (kb. 500 ember) képest szerencsére eléggé rövid sor várakozott. Rövid szóváltás Eszterrel, majd ülőhely keresés… na de hogyan? Az imaház befogadóképessége jóval alulmúlta a jelenlévők létszámát, így állandó tolakodás, lökdösődés töltötte ki minden helyváltoztatással járó elfoglaltságunkat. Mindezek ellenére nagyon hálásak voltunk a baptista tesóknak, hogy befogadtak minket! A szállásunk a szabadkeresztény gyüli egyik gyerek termében volt; micsoda? - kérdeztem vissza mikor először mondta el Eszter hol alszunk. Kezdeti aggodalmunkat lakótársaink hamar elhomályosították, amint megismertük mindkettőjüket!

Hadd szóljak a lényegről, végtére is Isten miatt vettük a nyakunkba az országot. Pintér Béla ugyan nem vezetett dicsőítést - nagy szomorúságunkra - de az összevont dicsőítő csapatok régi és új dalok segítségével lelkileg is bevezették Isten népét a szentek szentjébe, ami szerintem a leglényegesebb a dicsőítésben. Az első csaknem egy órás imádat után Kováts György, a budapesti Mahanaim Gyülekezet pásztora és Nemes Pál, a Dávid sátra gyülekezet pásztora szolgáltak felénk. Rögtön beleugrottak a téma közepébe, ami az ÁTTÖRÉS volt. Áttörés Magyarországon, vagyis az ébredés. Áttörés a személyes életünkben, vagyis „Fegyelmezd magad át istenfélelemre!” - ahogy Timóteus után Dani Zsolt a kaposvári Baptista gyülekezet pásztora fogalmazott másnap délelőtt.

Minden nap hat tanítás volt, délelőtt, délután és este kettő-kettő. Ez aztán a füves legelő! Csak a gond az, hogy a juhokkal és a bocikkal ellentétben nekem csak egy gyomrom van és az nagyon megtelt. Még most is emésztgetek… A legkirályabb az volt, hogy Isten jelen volt, tábort járt a hívők között és új látásokat helyezett az emberek szívébe. Engem arra indított Isten, hogy ne üldögéljek tovább is hátradőlve, hanem álljak be az aratásba, mert kereszténynek csak teljes erőbedobással érdemes lenni! Az áttörést az emberi szívekben Isten viszi véghez, de nekünk is ki kell vennünk a részünket belőle - ahogy Kováts György fogalmazott. A kérdés ezek után már nem az, hogy mikor jön az ébredés, hanem hogy jó harcosként hűségesen elvégzem-e a rám szabott feladatomat?! Isten azt mondta, hogy a nehéz időszak az edzőmmé és barátommá válhat. „Ami nem győz le, az erőforrás lehet” - visszhangzik Dani Zsolt kijelentése fejemben… Az összetörés, áttörést eredményez, vonta le a végső következtetést Kováts György.

Péntek este a Szentlélek kiáradt és munkálkodott sokakban, szombat este pedig a fiatalokért imádkozott a gyülekezet, közöttük értem is! Így feltöltekezve mentünk aludni és már az októberi budapesti Lendület konfiról szőttük a terveinket. Hadd áruljam el azt még, hogy a konferencia csupán önkéntes adományokból került megrendezésre.

Másnap sajgó szívvel hagytuk el Debrecent, hogy újabb hat órás zötykölődés után Kaposvárra érjünk. Hazaérve próbáltam megfogalmazni érzéseimet, de ahogy mindig Istennek most is jobban sikerült: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott számba, Istenünknek dícséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat és bíznak benne.” (Zsolt 40,1-4).

Hosszú Ivett