Lumen Christi
2005. január 30. | Hazai előadókA Lumen Christi énekegyüttes 1989-ben alakult Budapesten. A húsz fős négyszólamú vegyes énekkart öt fős zenekar kíséri a koncerteken. A kórus néhány éve néger spirituálékat is énekel fellépésein. Az alakulat vezetőjével, Gergó Lajossal beszélgettünk az elmúlt évekről, a célokról, a nemrégiben megjelent új albumról, s úgy általában a csapatról.
- Nem minden plébániának jut eszébe, hogy saját kórust szervezzen, s ha mégis, sokszor gyorsan kifullad a lelkesedés. nA Lumen Christi azoban már elég sok évet tudhat maga mögött és még mindig aktív. Mesélnél a kezdetekről, hogyan jött az ötlet a kórus megalapítására? Minden simán ment vagy voltak kezdeti nehézségek?
- 1989-ben kezdődött a történet. Családommal akkoriban költöztünk Rákospalotára. Előtte albérletről-albérletre jártunk, de mindegyik helyen rögtön felvettem a kapcsolatot a helyi plébániával, és próbáltunk részt venni a plébániai életben. Palotán is ez történt. Megkerestem a hozzánk legközelebbi templomot, ez a MÁV-telepi Jézus Szíve templom, bejelentkeztem Tibor atyához, és elmondtam, hogy szeretnék segíteni. Konkrétan, mivel régóta zenéltem, kisközösségünkkel is sokat énekeltünk, szerepeltünk azelőtt, felajánlottam, hogy szívesen szerveznék ifjúsági énekkart. Az atya örömmel vette. Nagyon lelkes, főként középiskolás fiatalokkal kezdtük meg a próbákat, akkor még a sekrestyében körülbelül tízen. Az akkor elérhető gitáros ifjúsági énekeket kezdtük tanulni akusztikus gitárokkal és egy bőgővel. Az volt a célunk, hogy rendszeresen szolgálunk a szentmiséken havi egy alkalommal. A hívek többnyire jól fogadták, de persze voltak ellenzői is. Elég hamar máshová helyezték Tibor atyát, volt egy kis izgalom, hogy mi lesz most? Hamar megnyugodhattunk, mert Attila atya, az új plébánosunk támogatta az ügyet, azóta is mellettünk áll.
- Hogyan értékeled a mögöttetek álló időszakot? Sikerült az eredeti célokat megvalósítani, netalán túl is teljesítettétek, vagy még sok elképzelés előttetek van?
- Tizenhat év elég hosszú idő. Én nagy ajándéknak könyvelem el, hogy ennyi időn keresztül együtt maradtunk és sok szép élményt adhattunk másnak és egymásnak. Az énekkar kizárólag a plébániáról szerveződik. Voltak nehéz idők, amikor többen kiléptek, de valahogy gondviselésszerűen mindig jöttek új emberek, akik továbblendítették a szekeret, amely már-már megállni látszott.
Nem kizárólag az éneklés a célunk, hanem, hogy olyan közösség legyünk, amelyben viszonylag természetesen élhetjük meg a kereszténységünket. Eléggé szerteágazó és erős a hétköznapi kapcsolat köztünk. A plébániai munkából is rendesen kivesszük a részünket, sok programnak közülünk kerül ki a felelőse, bonyolítója. Szeretnénk, ha egy megtartó erő lennénk a plébánián.
Mint mondtam, az eredeti célunk a miséken való éneklés volt. Ahogy „erősödött” a hangunk, kicsit mindig tovább léptünk. Először jött a többszólamú éneklés. Nem volt könnyű időszak, elég csak néha visszahallgatnunk a régi felvételeinket, megnézni a videókat. Később többféle önálló zenés, elmélkedő műsort is készítettünk, például a Szeretethimnuszról, a Nyolc boldogságról, ezekkel már más plébániákra is elindultunk, és elég sok helyre eljutottunk. Sőt, még odáig is elmerészkedtünk, plébánosunk támogatásával, hogy igen nagy újításként néhány fontos evangéliumi jelenetet „minimusical” formában feldolgoztunk, és a szentmisében az aktuális szöveg elhangzása után, prédikáció helyett előadtuk. A Jézus megkísértéséről szóló darab sokáig emlékezetes marad templomunkban.
- Az eltelt évek alatt gyakorlatilag egy egész generáció felnőtt, mennyiben volt ez hatással a csapatotokra? Gyakoriak a tagcserék, vagy életkortól függetlenül egy törzsgárda alkotja az énekkart?
- A kezdetektől három generációváltás történt az énekkarban. Azok a felnőttek, akikkel kezdtünk, pár év után kiszálltak, helyükre a gyermekeik és azok korosztálya lépett. Ők akkor még általános iskolás korúak voltak. Számukra külön kisénekkart szerveztünk, külön próbákkal de a miséken vasárnap mindig velünk énekeltek. Évekkel később az alapító fiatalok közül is sokan kiváltak, mert vagy házasodtak vagy elköltöztek, ekkor is nagyon meggyengült az együttes. Ez volt talán a legkritikusabb időszak. Csodák csodájára ekkor bukkant fel néhány új ember a plébánia körül, és a kisénekkarosok is „felnőttek” a feladathoz. Pár évre rá erősebb lett az együttes, mint valaha. Ma is, úgy három-négy éve, stabil az összetételünk. Időközben újabb házasságok is köttettek, mégis maradtunk együtt. Jelenleg két házaspár és két jegyespár is van az énekkarban. Jelenleg az együttes gerincét egyetemista korosztály alkotja, néhány „komoly”, felnőtt fiatal mellett, akik már dolgozó emberek.
- Ha jól tudom a spirituálé, gospel műfajokkal csak később kezdtetek el foglalkozni, melyekkel főként fesztiválokon léptek fel. Mi vezetett oda, hogy ezeket a stílusokat is bevettétek a repertoárotokba, és milyen visszajelzéseket tapasztaltatok a közönség részéről?
- Mivel számomra az egyik kedvenc műfaj a spirituálé volt, néhányat kipróbáltunk, és lassan-lassan megtetszett mindenkinek. Először persze csak a capella számokkal kísérleteztünk. Ha jól emlékszem, az első számunk a „Let us braek” című spirituálé volt, amit azóta is szívesen énekelünk. Az a capella számok minden gond nélkül illeszkedtek a szentmisébe, énekeltük is őket elég gyakran. Amikor aztán a zenekar is jelenlegi formájára bővült, akkor jött az a gondolat, hogy csináljunk „ütősebb” zenéket is, kezdtük meghangszerelni a spirituálékat. Az egyik minta a Louis Armsrong-féle feldolgozások voltak, de egyre több hanganyagot szereztünk, és azokat tanulmányoztuk. A saját ötleteinket is hozzáadva alakult ki a jelenlegi hangzásunk.
Az már nem volt olyan egyértelmű, hogy ebben a felállásban is lehet templomban zenélni. A dob már sokaknak több volt a megengedhetőnél. Persze ez többnyire csak az első ijedelem volt, mert a játékunk után bebizonyosodott, hogy „finoman” is lehet a hangszereken játszani, ha éppen az kell. Szeretnénk mindig eltalálni a mértéket.
Már régen énekeltük ezeket a spirituálékat, amikor rájöttem, hogy ez nem csak azért jó, mert hallgatható, hangulatos zene, hanem mert ezt elvihetjük bárhová, bármely intézménybe. Megkezdtük az ilyen irányú szerepléseket is. A műsort úgy építjük fel, hogy, mivel angol nyelven szólnak a számok, a dalok tartalmáról beszélünk keveset és máris ott vagyunk a finom, csöndes tanúságtevésnél. Hiszen minden dal Ó- vagy Újszövetségi történethez vezet bennünket. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon megragadja a hallgatóságot, ha „sikerül” igazán szívből, lelkesen, Jézus örömhírét megénekelni egy koncerten. Olyan szereplésre emlékszem, ahol vagy nagyon elszervezték a dolgot, vagy nagyon kevesen voltak, de olyanra nem, hogy a jelenlévőknek nem tetszett volna, amit csináltunk.
- Talán jobban el lehet képzelni egy fellépésetek, ha felteszek egy egyszerű, de alapvető kérdést. Hány tagból áll az énekkarotok, s milyen hangszeresek kísérik a fellépéseket?
- Jelenleg 25 fős együttes vagyunk. Ebből húsz fő a négyszólamú vegyes énekkar és öt fős zenekar kíséri az éneket. A lány szólamok rendben vannak, szép létszámúak, de például a legkritikusabb a tenor szólam, mint mindenütt. Ha egy fiú nem tud eljönni a próbára, akkor a szólam fele hiányzik. Jó kis egyenlet nem igaz? A zenekar felállása: dob, zongora-orgona, basszusgitár, szólógitár, akusztikus gitár.
- Gyakran kaptok meghívásokat? Hogyan látjátok, mekkora az igény ma Magyarországon az effajta zenére?
- Pár évre visszatekintve átlagosan évente 15 nagyobb fellépésünk, koncertünk van templomokban vagy művelődési házakban vagy ahová éppen hívnak minket. Ha tehetjük, minden hívásnak szeretünk eleget tenni. A meghívások általában önálló egész estés koncertre szólnak vagy az is bevált és gyakori, hogy szentmisére hívnak énekelni, majd a mise után egy rövidebb, fél órás koncertet kérnek. Legutóbb Polgárban voltunk ilyen emlékezetes meghíváson a katolikus templomban. Kállóra például többször hívtak már minket, oda szinte hazamegyünk. Évente egyszer, áprilisban a XV. kerületi Csokonai Művelődési Házban adunk önálló koncertet, amelyre minden barátunkat, ismerősünket és mindenkit, aki szereti a zenénket meghívunk és bemutatjuk az eltelt esztendő „új termését”.
Úgy látom, hogy egyre többen keresik ezt a műfajt. A múlt évben több olyan megkeresésünk is volt, hogy az interneten találtak ránk, és nekik épp egy ilyen gospel együttes kellene. Mi több, egészen civil helyekre is hívtak minket, például lakópark átadási ünnepségre, vagy önkormányzati karácsonyi ünnepségre. Remélem, hogy ez a tendencia folytatódik és egyre többen megismerhetik ezt a műfajt és persze minket is.
- Nemrégiben jelent meg második lemezetek „I believe” címmel. Hasonlóan az előző, „My Lord” című korongotokhoz ez is egy koncertfelvétel, vagy ezúttal stúdióalbumról van szó?
- Az első CD is és most a legújabb is a Csokonai Művelődési Házban tartott éves koncertünk felvétele. Az első korongon főleg a capella számok vannak, de már az első zenekaros próbálkozások is fellelhetők. Az „Oh, Happy Day” már ezen időszakban született, ez az első CD záró száma, és mindig örömmel hallgatják. Tavaly nyáron, amikor Balatonfüreden volt a mólónál szabadtéri koncertünk, valaki később érkezett, és lemaradt róla, külön kérte, hogy játsszuk el, mert előző évben is nagyon tetszett neki. Mivel aznap már volt a szám, szavazásra tettem fel a kérdést. Természetesem még egyszer el kellett játszani.
Az első CD utáni két év szorgos munkával telt. Próbáltuk az énektudásunkat fejleszteni, Nelli hangképzéseinek sokat köszönhetünk, és a zenekar is kitett magáért. Ez idő alatt tanultuk meg Robert Ray hat tételes Gospel miséjét. Régi álmom volt, hogy ezt előadjuk, csak akkor mertünk belevágni. Végre összeállt az új műsor, amelynek a gerince a Gospel Mise volt, és a tavalyi áprilisi koncertünkön mutattuk be, és a második CD felvétele is ekkor készült. A korong címe „I believe” a mise egyik legszebb tétele, a „Credo” szövegéből.
Nem próbálkoztunk eddig stúdió felvétellel. Szeretnénk, ha a felvételbe belekerülne a koncert hangulata, amely az eddigieket figyelembe véve igazán felejthetetlen. A felvételeken a taps élő, valódi, nem a Sting koncertről vágtuk bele.
- Milyen stílusú, és hány ének található az albumon? Ha valaki szeretné megszerezni hol tudja megkapni?
- A CD-n 18 szám található. Újdonság, hogy három tisztán zenekari, saját szám is szerepel a műsorban. Az első, a koncertet kezdő zenekari mix, a második egy nagy hangulatfokozó táncos szám a koncert második felében, végül egy záró, az együttest bemutató szám. Talán szokatlan, de még a dobszólót is benne hagytuk. Erre a korongra csak két a capella szám került mintegy jelezve, hogy ezt a hangzást sem felejtjük el. A Gospel Mise mellett saját hangszerelésű néger spirituálék vannak a lemezen. Első alkalommal vittük be a hangzásba az orgonát, ami érdekes színfoltja lett néhány számnak. A CD a koncertjeinken tőlünk kapható, és nálam is megrendelhető. (lásd a honlapunkat). Hamarosan felkerül a CD a Virtuális Plébánia hangtárába, ott is meg lehet hallgatni.
- Végezetül van még valami, amit fontosan tartatok elmondani, vagy üzennétek az olvasóknak?
- Először is köszönünk minden levelet, hozzászólást amiket kaptunk az elmúlt években, sokat segítettek. Több levél abban segített minket, hogy megfogalmazzuk, miért is jó nekünk ezt csinálni, melyek legyenek a működésünk fontos szempontjai.
Idén, azaz 2005. április 30-án, szombaton este 7 órakor lesz ismét az éves koncertünk a Csokonai Művelődési Házban. Új műsorral állunk elő ismét. Az idei érdekesség az lesz, hogy az „Apácashow” című film két legjobb, legütősebb betétdalát is előadjuk, reméljük a közönség tetszésére talál.
Minden barátot, ismerőst, LC szurkolót és mindazokat, akik szeretnének megismerni bennünket nagy szeretettel hívunk és várunk a koncertre.
Végül szeretném megerősíteni, hogy hívásra szívesen megyünk énekelni bárhová, ahol szívesen látnak bennünket és értelme lehet egy ilyen fajta zenés missziónak.
Rencsényi Áron